A betegség az alsó húgyútakat, vagyis a húgyhólyagot és a húgycsövet érinti, ezek falának gyulladásával és olykor mikroszkopikus méretű kristályok képződésével jár a vizeletben. Az érintett macskák gyakran és fájdalmasan vizelnek és a vizeletük véres. Gyakori az is, hogy az alom mellé ürítenek erőlködve egy-két csepp vizeletet, amit sokan összetévesztenek a bélsárrekedés miatti erölködésssel. Az esetek többségében kristályképződés nélkül alakul ki hólyaggyulladás. Nem egységes kórképről van szó, hanem több hasonló tünettel jelentkező betegségről.

Előfordulás

Az alsó húgyúti betegség a macskák mintegy 1%-át érinti. Bizonyára ennél is több betegszik meg, csak a kijáró macska tulajdonosa nem észleli ezt vagy nem fordul vele állatorvoshoz. A rendelőben megforduló betegek mintegy 5%-a szenved ebben, vagyis meglehetősen gyakori, statisztikailag a leggyakoribb macskabetegség. A túlsúlyos, a fiatal és a fiatal-középkorú macskák gyakrabban érintettek. Ahogy a macskák idősödnek, egyre ritkábbá válik a megbetegedés.

 vissza a tartalomhoz

Kórokok

A betegség leggyakoribb formáját jelző idiopatikus kifejezés arra utal, hogy a betegség pontos oka nem ismert. Az esetek döntő többségében (több mint 98 %-ban!) nem áll baktériumos fertőzés a hátterében. A legfontosabb kóroktani tényező a stressz, a vízivási szokások és a táplálék összetétele.

Korábban a kandúr macskák ivartalanítását és a száraz tápok etetését feltételezték okként, de kiderült, hogy ezekkel nem lehet a betegséget kiváltani. Az is tévedés, hogy az ivartalanítás hajlamosítja a kandúrokat a húgycső elzáródására, hiszen az semmivel sem gyakoribb ivartalanított kandúrokban, mint a nem ivartalanítottak körében és ezt az elméletet a húgycső tágasságának mérése sem támasztotta alá. Annál pedig, hogy a táp száraz  vagy nedves, sokkal fontosabb kérdés annak összetétele és minősége! A struvit kristályok a fiatal nőstényekben gyakrabban jelentkeznek, mint kandúrokban. Az elégtelen vízfogyasztás viszont fontos oki tényező.

Mint a bevezetőben említettük, az esetek többségében nem jár az alsó húgyúti megbetegedés kristályképződéssel, hanem ismeretlen oktanú hólyaggyulladás áll a tünetek hátterében. Ennek okai közt több vírust is emlegetnek a kutatók (köztük a macska herpesz- kalici-, adeno- és szinkcicium képző vírusát), de ezek szerepét még nem sikerült pontosan tisztázni.

Klinikai tünetek

Sok macskánál az első jel, hogy nem a macskavécébe vizelnek, hanem inkább a szilárd padozatra (csempére, konyhai munkaasztalra, mosdóba vagy fürdőkádba). Ezért is hiba ilyenkor megbüntetni őket, mert a jelenség nem tudatos "rosszaság", hanem a fájdalom következménye, a büntetés pedig ellenkező hatást vált ki, hiszen a stressz fokozódásához és ezáltal a tünetek súlyosbodásához vezethet.

A legtöbb beteg macska fájdalmasan erőlködve vizel és véres a vizelete. A nőstényekben olykor 1-1,5 cm-es hólyagkő fejlődik ki, amit műtéttel kell eltávolítani. A hímeknél pedig a kristályok és a húgyútakban termelődő ragacsos anyag keveréke vagy a húgycső masszív gyulladása elzárhatja a húgycsövet, ami megakadályozza a vizeletürítést. Ez az esetek kevesebb, mint 20 %-ában következik be. Ha ezt nem kezelik, 48 órán belül húgyvérűség következtében elpusztul a macska. Mivel a nőstények húgycsöve rövid és vastag, az elzáródás náluk csak kivételesen fordul elő.

  vissza a tartalomhoz

Diagnosztika

A kórelőzményi adatok, a klinikai vizsgálat, a vizeletvizsgálat, illetve, ha szükséges, akkor kiegészítő vizsgálatok alapján diagnosztizáljuk az alsó húgyúti megbetegedést. A kórelőzményi adatok fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, vagyis a diagnózis felállításához a tulajdonos közreműködésére minden esetben szükség van. A fizikális vizsgálat gyakori része a hólyagcsapolás (cystocentesis) és katéter felvezetése a húgycsőbe. Ehhez nyugtatásra, illetve altatásra lehet szükség. A vizelet vizsgálata minden esetben elengedhetetlen a diagnózis felállításához és ismételni is kell a gyógyulás ellenőrzése végett. Az első alkalommal az állatorvos megállapítja a vizelet fajsúlyát, tesztcsíkkal ellenőrzi a vizelet pH-ját és kémiai összetevőit, majd mikroszkóppal  megvizsgálja a lecentrifugált vizelet üledékét. Ez minden esetben elengedhetetlen, ugyanis a betegvizsgálat és a vizeletvizsgálat nélkül nem állapíthatóak meg a betegséggel járó legfontosabb diagnosztikai jelek, mint pl. a haematuria (vérvizelés), a crystalluria (kristályok a vizeletben), a pyuria (gyulladásos sejtek a vizeletben) vagy a bacteriuria (baktériumok a vizeletben). A vizelet alapos elemzése nélkül nem állítható fel diagnózis!

A laikusok körében nagyon elterjedt az a tévhit, hogy az alsó húgyúti megbetegedések diagnosztikájában ultrahang- vagy röntgenvizsgálat is szükséges, de ezek a legtöbbször feleslegesek. Az alapvizsgálatokkal (kórelőzmény, klinikai vizsgálat és vizeletvizsgálat) szinte minden esetben diagnózishoz lehet jutni, ha pedig nem, akkor esete válogatja, hogy mi a legjobb folytatás: a bakteriológiai vizsgálat, a vérvizsgálat, a röntgenvizsgálat, az ultrahangvizsgálat vagy a húgyhólyag tükrözése. Ennek eldöntését bízza egy gyakorlott diagnosztára. Önmagukban ugyanis ezek a kiegészítő vizsgálatok általában nem alkalmasak a diagnózis felállítására.

  vissza a tartalomhoz

Gyógykezelés

Minden esetet egyedileg, a klinikai- és a vizeletvizsgálat eredményének megfelelően kezelünk. Ha sem hólyagkő, sem pedig húgycsőelzáródás nem tapasztalható (üres a hólyag), akkor is el kell végezni a vizeletvizsgálatot. Ennek eredménye alapján diétát és/vagy gyógyszeres kezelést javaslunk, ami segít a probléma leküzdésében. Ha a húgycső elzáródott, az közvetlen életveszélyt jelent, ezért azt mielőbb igyekszünk felszabadítani. Ehhez katéter bevezetésére és rövid altatásra van szükség. A beavatkozás után a dugó jellegétől és a vizeletvizsgálat eredményétől függően hazaengedjük vagy további megfigyelés alatt tartjuk a macskát és katéterrel biztosítjuk a húgycső átjárhatóságát, különben kialakulhatnak a húgyvérűség tünetei. Ha erre van gyanú, akkor intravénás folyadékkezelésre van szükség.

A kezdeti kezelést követően 7-10 nappal újra ellenőrizzük a macskát és a vizeletét is. Erre azért van szükség, mert sok a látszólagos javulás, miközben a húgyhólyag gyulladása, a kő- vagy kristályképződés még mindig fennáll. Ha a kezelés idő előtt megszakad, az visszaeséshez vezethet. Ez amúgy is gyakori, ezért az ajánlott diétát vagy kezelést tartósan kell folytatni.

Ha kandúr ismételten húgycsőelzáródásban szenved vagy emiatt húgycsőszűkület alakul ki annak végső, péniszbeli szakaszában, akkor az a perineális uretrosztomiának nevezett műtéttel orvosolható. Ennek célja a húgycső végső, szűk szakaszának a kiiktatása, ahol az elzáródás gyakran bekövetkezik. Drasztikusnak tűnő beavatkozás, de a macskák általában jól viselik és életmentő lehet. Ezzel a módszerrel megelőzhető a további elzáródás, de olykor ismétlődő baktériumos hólyaggyulladás alakul ki utána, ritkábban hólyagkő keletkezik. A műtét csak akkor javasolható, ha biztos, hogy a húgycső végső szakaszában alakultak ki az elzáródások, a macska többször visszaesik és másképp már nem kezelhető.

  vissza a tartalomhoz

Kórjóslat

A kórjóslat általában jó, mert a legtöbb macska állapota gyorsan javul, ha megfelelően kezelik és a visszaesés is többnyire megelőzhető. Ha tartósan fennáll a húgycsőelzáródás vagy rendszeres a visszaesés, akkor a kórjóslat bizonytalan. Sokszor az teszi reménytelenné az esetet, hogy a tulajdonosok otthon kísérleteznek a beteg kezelésével. Ez vagy felesleges, pl. antibiotikumot adnak, mert nem tudják, hogy macskák alsó húgyúti megbetegedésének kevesebb, mint 2 %-ában áll fenn bakteriális fertőzés, vagy ártalmas is, mert gyulladáscsökkentőkkel károsítják a veséket. Akár így, akár úgy, ezek a próbálkozások jelentősen rontják a cica gyógyulási és életben maradási esélyét.

  vissza a tartalomhoz

Megelőzés

A visszaesések megelőzése érdekében két feladatra kell koncentrálni:   

1. Speciális tápok kaphatóak, amelyek segítenek megelőzni a visszaesést. Ezt a vizeletvizsgálat eredménye alapján választjuk ki. Leggyakrabban magnézium-ammónium foszfát (struvit) kristályokat találunk a vizeletben, ezért a visszaesés megelőzésére olyan gyógytápot javaslunk évekig etetni, ami összetétele révén elősegíti a kristályok feloldását és újabbak termelődését. Ha a vizeletben kalcium oxalát kristály van, akkor más típusú gyógytáppal azok képződése is megelőzhető. Ezek mellett más kristályok is előfordulhatnak, amelyek eltérő kezelést igényelhetnek, ezért is elengedhetetlen a vizeletvizsgálat a gyógykezelés megkezdése előtt.
2. A betegség megelőzése érdekében igyekezni kell növelni a vízbevitelt. Ha gyógytápot eszik a macska, az úgy van összeállítva, hogy minél többet igyon utána. Ha más eledelt eszik, akkor pedig ajánlott a száraz tápokat vízzel keverni vagy konzervtápot etetni helyettük, mert ez esetben a táplálékkal több vizet vesz fel. A többlet víz hígítja a vizeletet, ami csökkenti a kristályok kialakulásának valószínűségét. Mindig legyen bőséges mennyiségű friss ivóvíz a macska előtt. Ha a macska nem iszik tálból, akkor érdemes megpróbálni csapból folyó vízzel itatni legalább kétszer napjában. Kapható a vizet frissen tartó ivókút is az ilyen kényes macskák részére.
3. A betegség különböző formái esetén a visszaesés esélye megfelelő gyógyszerekkel is csökkenthető. Annak eldöntése, hogy mikor melyik kezelésre van a cicának szüksége, szakember feladata.
4. Mivel az utóbbi években a szorongás és a stressz kóroki szerepe egyre inkább előtérbe került, ezért igyekezni kell a stressz-helyzeteket mielőbb feloldani. Ilyen lehet a költözés, a lakás felújítása és a bútorcsere, családtagok távozása vagy újak érkezése, illetve az ablakon át látott madáretető vagy másik macska is.

Ha nem gyógytápot, hanem egy a kereskedelmi forgalomban kapható tápot eszik a macska, amire az van ráírva, hogy segít megelőzni az alsó húgyúti betegség vagy a kristályok kialakulását, akkor az a vizeletet savanyítja, vagyis csak a struvit kristályok kialakulása ellen véd. Az ilyen táp etetése káros a másfajta kristályképződéssel járó megbetegedésekben vagy ha már vesekárosodás áll fenn, illetve a gyakran kristályképződés nélküli alsó húgyúti gyulladások esetén is. Ezért nem tanácsos ilyet adni a középkorú vagy idősebb macskáknak sem.