Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

   

  MACSKATARTÓKNAK

  ki tartson macskát?

  új cica a háznál

  egészségvédelem

  betegségek

  vissza

  küllemápolás (új)

  takarmányozás

  tenyésztés

  mentsen életet

  MANCSOK

  ELSŐSEGÉLY (ÚJ)

  KUTYATARTOKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

A macskák fertőző hashártyagyulladása (FIP)

 

Tartalom:

Bevezető

A fertőző hashártyagyulladás egy olyan kórkép, amit a különböző szervekben masszív gyulladásos-elhalásos gócok (piogranulómák) képződése  jellemez. Ennek következtében az érintett szervek működészavara alakul ki, amit  láz, valamint gyakran a has-, illetve a mellüregben sűrű, sárga színű folyadék felhalmozódása is kísér. A folyadékgyülemmel járó "nedves formát" könnyebb diagnosztizálni és gyorsabb lezajlású, míg a ritkább "száraz forma" esetében nincs jelentős folyadék-felhalmozódás, a megbetegedés lassúbb lezajlású, akár évekig is eltarthat és nehezebb diagnosztizálni. Azonban mindkét forma mindig halálos kimenetelű. Ha macskát vásárol és biztosan el kívánja kerülni a tragédiát, akkor kizárólag a betegséget okozó vírustól mentes tenyészetből vásároljon! Ezzel kapcsolatban egy fontos figyelmeztetést olvashat ide kattintva

vissza a tartalomhoz

Előfordulás

Mind a betegség, mind pedig a koronavírussal való fertőzés világszerte gyakori, különösen ott, ahol sok macskát tartanak együtt, vagyis a tenyészetekben, a menhelyeken és a sokmacskás háztartásokban.  A vírus átvitele jellemzően a fertőzött bélsár révén szájon át történik, vagyis a leggyakrabban közös macskavécé használata során következik be. A kijáró macskák ezért kevésbé veszélyeztetettek, mint a sokmacskás háztartásokban élő egyedek.

A házimacska koronavírus fertőzése meglehetősen elterjedt, a macskák mintegy 20-30 %-át érintheti, de a menhelyeken és a kiállításokon gyakran szereplő macskatenyészetekben gyakrabban, akár 80-90 % valószínűséggel fordul elő. A FIP megbetegedés viszont a vírussal fertőzött macskák csupán kis részében alakul ki, leginkább 1 éves kor alatt, ritkábban az idős vagy más betegségekben szenvedő állatokban.

vissza a tartalomhoz

Kóroktan

A macskákban több állatfaj koronavírusa is megtelepedhet, de az ember és a kutya koronavírusa nem képes megbetegíteni. A macskának van saját koronavírusa is, amit a macska koronavírusának (feline coronavirus, FCoV) neveznek. Ennek jelenleg két biotípusát ismerjük, a fiatal állatokban is csupán enyhe emésztőszervi tüneteket okozó, de a legtöbb macskában tünetmentes fertőzést okozó enterális (vagyis csak a bélhámsejtekben szaporodó) koronavírus (feline enteric coronavirus, FECV) és a halálos kimenetelű FIP megbetegedés kialakítására képes FIP vírus (feline infectious peritonitis virus, FIPV). Az viszont, hogy az utóbbival fertőzött macskákban kialakul-e a FIP betegség, leginkább az állat védekező képességétől függ, emiatt jellemző a betegség a gyengébb immunrendszerű 1 évesnél fiatalabb állatokra és fordul elő olykor a legyengült, idős vagy beteg állatokban.

A fent említett két biotípus (vagyis az FECV és a FIPV) hagyományos vizsgáló módszerekkel, pl. szerológiai vizsgálattal nem különíthető el egymástól

A FCoV mindkét biotípusa érzékeny a háztartási fertőtlenítőszerekre. Szobahőmérsékleten 48 órán belül magától is elpusztul, de szőnyegben pl. olykor nagyon sokáig, akár 7 héten át is fertőzőképes maradhat. A macskák a hetekig-hónapokig tartó fertőzés ideje alatt üríthetik a vírust (elsősorban a nyálukkal, de a bélsarukban is megtalálható), de az a FIP betegek semmilyen váladékával sem ürül.

vissza a tartalomhoz

Kórfejlődés

Mai ismereteink szerint a fertőző hashártyagyulladás betegség (FIP) a macska koronavírusára adott immunválasz következménye. A legtöbb fertőzött macska nem mutat semmilyen klinikai tünetet, illetve a fiatal állatokban olykor enyhe, 1-2 napon belül magától is gyógyuló hasmenés jelentkezhet. Néhány fertőzött macskában viszont kialakul a fertőző hashártyagyulladás. A makrofágok, vagyis az immunrendszer falósejtjei veszik fel a kórokozókat, majd általában elpusztítják azokat, de ha a macska immunrendszere valamely okból rosszul működik, akkor a vírusok a makrofágok segítségével kerülnek a különböző szervekbe. Az immunrendszer észleli ezt, egyre több makrofágot termel, amelyek az immunfehérjékkel együtt körülveszik a szervezet különböző szöveteibe nagy számban eljutott vírusokat és ezáltal alakulnak ki a bevezetőben már említett piogranulómák, amelyek akadályozzák az érintett szervek működését.

Az immunrendszer gyengeségét sok tényező okozhatja. A leggyakoribb ilyen tényező a fiatal életkor, amikor még éretlen az immunrendszer, ezért a legtöbb FIP megbetegedés is az 1 évesnél fiatalabb macskákban fordul elő. A másik közismert és gyakori immunrendszert károsító tipikus probléma a túlzsúfoltság. Emellett az idős kor, illetve más megbetegedés, így pl. egyidejű fertőzöttség valamely immunhiányt okozó retrovírussal (FeLV, FIV) szintén hajlamosítja a macskákat a megbetegedésre. Ahhoz tehát, hogy a FIP betegség kialakuljon, leginkább két feltétel együttes fennállása szükséges: 1. fertőzés és 2. éretlen vagy legyengült immunrendszer.

Nem csak a FIP betegség kialakulását, de annak formáját is a macska immunrendszere határozza meg. A legtöbb éretlen vagy sérült immunrendszerű macska sejtes immunválasza nagyon gyenge, ezért az ő immunreakciójukra a humorális immunválasz (vagyis az ellenanyagok termelődése) a jellemző, ők a betegség súlyosabb, gyorsabb lezajlású "nedves" formáját mutatják. De vannak olyan egyedek is, amelyek sejtes immunválasza jobban működik, ezért náluk a betegség elhúzódóbb "száraz" formája alakul ki.

vissza a tartalomhoz

Klinikai tünetek

A legtöbb esetben bizonytalan, nem specifikus tünetekkel kezdődik a megbetegedés. Étvágytalanság, láz és fogyás jelentkezhet. A folyamat később szinte az összes szervet érintheti, ennek megfelelően nagyon sokféle tünettel járhat. 

A fertőző hashártyagyulladásnak alapvetően két formája van: a száraz és a nedves. A nedves formát az általános tünetek mellett váladék (izzadmány) felhalmozódása jellemzi a hasüregben vagy a mellüregben. Ez, ha a mellkasban jelentkezik, nehezített légzést okoz. Ha pedig a hasüregben, akkor a has tetemes kitágulása lesz a jellemző. Ezeket viszonylag könnyű észrevenni, a folyamat ráadásul általában gyorsan zajlik. A ritkább száraz forma viszont lassabban alakul ki és nem jár folyadék-felhalmozódással. A nedves formához hasonlóan ez is nagyon sok szervet érinthet, ennek megfelelően nagyon változatos tünetekkel jelentkezhet. Gyakori, hogy tartósan fennálló, csillapíthatatlan láz jelzi csupán, de az is előfordul, hogy a kiscica csökötté válása hívja fel rá a figyelmet. Olykor a betegség jellege idővel változik, a kezdetben száraz forma később nedvesre válthat. De akár ez, akár az a klinikai forma a jelenik meg, a háttérben mindig megtalálhatóak a különböző szerveket elárasztó piogranulómák.

vissza a tartalomhoz

Diagnózis 

Gyakran nagyon nehezen vagy nem állapítható meg a betegség. Nem rendelkezünk ugyanis biztos tesztekkel. A legmegbízhatóbb módon a megbetegedett szervből nyert szövettani minta vizsgálatával igazolható a FIP fennállása.

A betegség kimutatására az alábbi vizsgáló eljárásokat alkalmazzuk:

l. Szerológai vizsgálat. A vírusfertőzés immunválaszt eredményez, vagyis vírusspecifikus ellenanyagok képződnek. Ezek a vérből kimutathatóak. Sajnos nem tudhatjuk, hogy a szeropozitív (áthangolódott) macska fertőzött-e még vagy az már megszabadult a vírustól és már csak az ellenanyagok vannak jelen. Ezzel a módszerrel a vírus két biotípusa sem különíthető el egymástól. További nehézség, hogy a koronavírussal fertőzött, de a FIP-ben nem beteg állatok is pozitív eredményt adnak és a beteg állatokban pedig a betegség végső szakaszában az ellenanyagok felhasználódhatnak, így tévesen negatív lehet az eredmény. Ezért ezt a vizsgálatot csak a klinikai tünetek és más vizsgálati eredmények figyelembevételével értékelhetjük.

Az elmondottak miatt a koronavírus szerológiai titer, vagyis az, hogy mennyi ellenanyag van a macska vérében, csekély jelentőségű. A szerológiai vizsgálat leginkább a tünetmentes macskák esetében használható, náluk ugyanis a negatív eredmény azt jelenti, hogy nem fertőzöttek, vagyis nem hordozzák és nem is üríthetik a vírust. Erre a legmegbízhatóbb vizsgálati eredményt ma is a szerológia adja.

2. PCR vizsgálat. Ez nem a vírus ellen termelődő ellenanyagokat, hanem a vírus RNS-ét, vagyis a vírus genetikai állományát és ezáltal magát a vírust közvetlenül mutatja ki. Az eljárás előnye abban áll, hogy a szerológiai vizsgálattal pozitív állatokban meg tudjuk különböztetni az aktív koronavírust ürítő egyedeket. Hátránya, hogy drága és az utóbbi időben több félreértés is társul hozzá. Tény, hogy ez egy modern vizsgáló módszer, de az is tény, hogy önmagában egyáltalán nem alkalmas a mentesség megállapítására és még a FIP betegség diagnosztizálására sem. Ennek okai:

  1. A beteg állatok vérében rendkívül rövid ideig található meg a vírus, a vérből végzett PCR vizsgálat negatív eredményének ezért nincs bizonyító értéke. 

  2. A beteg állatok hasüregi és mellkasi folyadékából gyakrabban mutatható ki PCR vizsgálattal a vírus, de mindegy 25%-uk esetében az eredmény szintén negatív lesz.

  3. A nyál és a száj tamponminta teljesen alkalmatlan a koronavírus fertőzés vagy akár a betegség kimutatására, mert a fertőzött állatok döntő többségének nyálában és száj nyálkahártya sejtjeiben egyáltalán nem jelenik meg a koronavírus, vagyis az ilyen negatív eredmény semmit sem jelent. Nagyon kevés fertőzött macska nyálából mutatható ki a vírus, náluk is leginkább csak a fertőzés legelején, de később általában az ő nyálukban sem található meg, annak ellenére, hogy a bélsarukkal még mindig üríthetik a kórokozót.

  4. A leginkább ajánlott módszer a bélsár PCR vizsgálata, de ez sem ad biztos eredményt, csak pozitív esetben, ugyanis a vírus a bélsárral is csak szakaszosan ürül, így előfordulhat, hogy akár többszöri negatív eredmény ellenére is fertőzött a macska.

Figyelmeztetés: Magyarországon sajnálatosan sok tenyészet fertőzött koronavírussal, de még ennél is sajnálatosabb, hogy sok tenyésztő egy szakszerűtlen vizsgálati eljárással, száj-tamponmintából végzett PCR vizsgálattal "minősítteti" az állományát. Az így vizsgált fertőzött egyedek nagy valószínűséggel negatív eredményt adnak, vagyis a száj nyálkahártyáról a fertőzött állatok kis töredékéből mutatható ki csupán a vírus, ezért az így nyert "mentes" minősítés gyakran egyáltalán nem fedi a valóságot. Ez az eljárás szakszerűtlen, az eredményének nincsen bizonyító ereje! Egy elterjedt tévhit miatt mégis sok tenyésztő hiszi azt, hogy az így vizsgált állománya mentes a koronavírustól és akár a legjobb szándék ellenére is fertőzött kölyköket értékesíthet. Ezek később megbetegedhetnek vagy más állatokat fertőzhetnek meg!

 

Ezért ha valóban egészséges, a vírustól mentes állatot kíván vásárolni, soha ne vásároljon csupán nyál PCR módszerrel vizsgált állományból. Ragaszkodjon a szerológiai vizsgálattal bizonyított mentességhez!

 

Az elmondottak ellenére különösen a fagyasztva tárolt és szállított bélsárminták PCR vizsgálata fontos kisegítő lehetőség a vírussal való fertőzöttség (de nem a betegség) kimutatására és a karanténozott macskák esetében a szerológiai vizsgálattal együtt ajánlott elvégeztetni.

3. Szérum fehérje szint és arány. Ha a teljes szérumfehérje szint a normálisnak elfogadott felső érték felé emelkedik ÉS az albumin:globulin arány (vagyis az egyes szérumfehérje frakciók egymáshoz viszonyított aránya) 0.8 alatt van, az a fertőző hashártyagyulladás jele lehet. Ezt az állapotot hipergammaglobulinémiának nevezzük, ami a vérfehérjék egyik formájának, az ellenanyagok (immunglobuliniok) mennyiségének drasztikus növekedése eredményez. Ez néhány más, szintén súlyos, gyakran halálos kimenetelű megbetegedésnél is előfordulhat, de a fertőző hashártyagyulladásos betegek felénél jelentkezik csupán.

Az albumin a globulinok mellet a másik nagy vérfehérje frakció, aminek mennyisége több okból is csökkenhet a szervezetben. Ilyen ok lehet a vese glomerulusainak (szűrő egységeinek) a megbetegedése, aminek az eredményeként albumin ürül a vizelettel vagy a fehérje vesztéses bélbetegségek, amelyek során az albumin a bélcsatornába távozik. Emellett csökkenhet az albumin mennyisége akkor is, ha a máj a szükségesnél kevesebbet képes csak szintetizálni. Mivel az elmondott kórképek mindegyike fennállhat a FIP során, így jellemző az albumin szintjének csökkenése is (hipoalbuminémia), ami hozzájárul a már említett albumin:globulin arány csökkenéséhez.

4. Fehérvérsejt szám. A betegségre igen magas érték a jellemző, bár ez is előfordulhat sok más, akár enyhébb lezajlású betegségeknél. A fertőző hashártyagyulladásnál is lehet normális a fehérvérsejtszám. Az egyik fehérvérsejt típus, a limfociták száma jellemzően alacsonyabb a normálisnál, amit limfopéniának nevezünk.

A szerológia, a vérfehérjék és a fehérvérsejtek együttes pozitív eredménye alapján legalább 90 % biztonsággal diagnosztizálható a betegség

5. Has- és mellkascsapolás. Ha van folyadékgyülem, érdemes mintát venni belőle, mert nagyon jellegzetes sűrű, nyúlós, sárgás izzadmány keletkezik a nedves forma során, aminek fehérjetartalma nagyon magas. Ezt a Rivalta-féle próbával mutatunk ki, amit kórjelző értékűnek tekinthetjük, mert mintegy 97%-ban bizonyító erejű.

Másik lehetőség a lecsapolt folyadék immunfluoreszcenciás (IF) és PCR vizsgálata. Az előbbi egy immunológiai teszt, aminek során a mintát olyan ellenanyagokkal kezeljük, amelyeket egy fluoreszkáló festékhez kötöttek. Ezzel a vizsgálattal pozitív eredményt adó macskák 100 %-a FIP-es, de sajnos a negatív eredmény nem zárja ki a betegség fennállását, ugyanis a beteg macskák egy része negatív eredményt ad.

6. Röntgenvizsgálat. Sok esetben eredményez jól hasznosítható információt a megnagyobbodott szervek és a folyadékgyülem kimutatásával.

7. Vékony tűs aspiráció. Viszonylag kis megterheléssel jár és a vele szerzett minta sejttani vizsgálata segíthet alátámasztani a diagnózist.

8. Szerv biopszia. Nagyobb szövetdarab nyerhető vele az elváltozást mutató szervekből, de a betegre nézve a mintavétel nagyon megterhelő. A kimetszett szervrészek szövettani vizsgálata az egyetlen ma ismert biztos diagnosztikai eljárás. A mintát speciális eljárással festik, ami a koronavírusok jelenlétét mutatja ki az amúgy szövettanilag is jellegzetes elváltozásokban. Ez pozitív esetben 100 %-os bizonyítéka annak, hogy ez a betegség áll fenn. PCR vizsgálattal a FIP beteg állatok véréből, hasüregi folyadékából és különböző szerveiből is kimutatható a vírus. A beteg állatok májában 48%, lépében 42%, veséjében pedig 22% valószínűséggel található így meg a vírus.

 vissza a tartalomhoz

Gyógykezelés

Egyelőre nem rendelkezünk megfelelő gyógykezeléssel. A nedves forma esetén has- vagy mellkascsapolással olykor állapotjavulás érhető el. Néhány immunszuppresszáns, vagyis az immunrendszer működését elnyomó gyógyszer szintén átmeneti javulást eredményez. Egyes vírus elleni készítmények talán meghosszabbíthatják a macska élettartamát, de a legtöbbről már bebizonyosodott, hogy hatástalanok vagy éppenséggel károsak. Ezért ha egy macska a kezelés hatására végleg meggyógyul, akkor szinte teljesen biztosra vehető, hogy téves volt a diagnózis. Ezt a betegséget ugyanis egyelőre sehol a világon nem tudják gyógyítani.

A FIP tüneteit nem mutató, de koronavírussal fertőzött macskákat nem szükséges kezelni. A legfontosabb ilyenkor a hajlamosító tényezők (pl. a túlzsúfoltság) kiküszöbölése és a jó táplálás.

vissza a tartalomhoz

Kórjóslat 

A fertőző hashártyagyulladásnak minden esetben nagyon rossz a kórjóslata.

vissza a tartalomhoz

Megelőzés 

Mivel a legjobb védekezés a megelőzés, igyekezni kell az együtt tartott állatok koronavírus-mentességét biztosítani. Ezért ha valaki új cicát visz be egy zárt állományba, előbb azt karanténozni, majd tesztelni kell a vírus elleni ellenanyagok jelenlétére.

Van megelőző védőoltás a betegség ellen, de ennek használata csak azon macskák esetében javasolható, amelyek fertőzött állattal élnek együtt. Először 16 hetes kor után két védőoltásra van szükség 2-4 hetes időközzel, majd évenkénti ismétlő oltásokra. A már fertőzött macskák számára a védőoltás nem jár haszonnal. Nem okoz 100%-os védettséget és a beoltott macskák szeropozitívakká válnak, de ennek ellenére ajánlott a fertőzött állományokban vakcinázni, mert gyakorlati tapasztalat szerint a hatására jelentősen csökken a megbetegedések száma. Leginkább azon állatok vakcinázása javasolható, amelyeket olyan macskaközösségbe visznek, ahol a macskák közös macskavécét használnak.

vissza a tartalomhoz

Mentesítés

A felelősségteljes tenyésztői magatartás e betegség szempontjából az állományok mentességének fenntartását és a fertőzött állományok mentesítését jelenti. Az utóbbi célra több módszert is ismerünk.

Ha a tenyészállatok lecserélhetőek, akkor az állománycsere tűnik a legcélravezetőbbnek, amikor vizsgáltan nem fertőzött állományokból lehet utánpótlást válogatni. A fertőzöttek elpusztítása felesleges és embertelen lenne, megfelelően elkülönítve tovább tarthatóak, de oda kell figyelni arra, hogy kizárjuk a vírusátvitelt.

Ha a tenyészállomány genetikailag értékes, akkor a generációváltást lehet az egyik megoldás. Ennek a lényege abban áll, hogy a fertőzött anyák utódait korán (legkésőbb 5-6 hetes korban) el kell választani, majd szigorúan elkülönítve kell felnevelni. A mentességet 3 hónapos kor utáni szerológiai vizsgálattal ellenőrizzük. Leggyakrabban a 2 évesnél fiatalabb macskák fertőzik meg a kicsinyeiket, ezért az ő utódaikat eleve ajánlott kizárni.

A legnehezebben végrehajtható mentesítési eljárás a szelekciós. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy egy fertőzött állományban a macskák elvileg az alábbi három fázis egyikében vannak:

  1. az aktív fertőzésében, amikor üríthetik a vírust - az ilyen egészséges macska vére szeropozitív és a bélsár PCR vizsgálata is pozitív

  2. az ideiglenes védettség állapotában, vagyis a fertőzés elmúlása után a macska szeropozitív, de a PCR negatív

  3. a fogékonyság állapota - amikor az egészséges macska szerológiailag is negatív

Az első fázis általában rövid, de akadnak olyan macskák is, amelyeknél tartósan, akár évekig vagy élethossziglan fennáll a vírusürítés. Az 5-nél nagyobb állományokban szinte mindig előfordul egy-egy vírusürítő állat és egy fogékony egyed is, így a vírus körbejár, ezek az állományok nem szabadulnak meg a fertőzéstől. Az ötnél kisebb állományok esetében viszont ez általában csak idő kérdése a mentessé válás. Ezt használjuk ki a szelekciós mentesítésre, ami többféleképpen is történhet. Végezhetik úgy, hogy a megmaradó macskákat kisebb, jól elszeparált, 2-4 fős csoportokra osztják és 6 havonta ellenőrzik őket szerológiailag. Minél kevesebb macska marad együtt, annál gyorsabban várhatunk ettől eredményt. Amikor mind negatívvá válik, újra össze lehet az egész állományt engedni. Az eredmény biztosabb, ha a negatív vizsgálat után tovább karanténozzák a macskákat és ezt követően megismétlik a vérvizsgálatot. Emellett lehet a vér szerológiai és a bélsár PCR vizsgálattal rendszeresen szűrni a fertőzött állományt, a negatívokat karanténba helyezni, 1 hónap elteltével ismét ellenőrizni, majd beengedni a már mentesek közé.

A szelekciós mentesítés akkor jár leginkább sikerrel, ha eleve kicsi az állomány (maximum 8-10 macska) és ha a tenyésztő alaposan ismerni az "ellenséget", vagyis a vírus tulajdonságait. Az alábbi szabályokat érdemes betartani:

  • mielőtt mentes állatokat telepít egy helyre, ajánlott azt 3 hónapig üresen hagyni, ha korábban fertőzöttek lakták

  • a fertőzött macskákat minél kisebb csoportokban kell tartani, lehetőleg legfeljebb 4-et egy helyen

  • igyekezni kell az almokat minél előbb, legkésőbb-6 5 hetes korban elválasztani és a fertőzött állománytól izoláltan tartani

  • két macskánként legalább egy macskavécét kell beállítani, mégpedig olyan helyre, amit könnyű takarítani és fertőtleníteni

  • a macskavécé biztonságos távolságban legyen az etető és az itató edényektől

  • az ürüléket rendszeresen el kell távolítani, emellett a dobozt fertőtleníteni és az alomanyagot cserélni kell legalább hetente, de ha megoldható, akár naponta

  • a Domestos l:32 arányú hígításával javasolt az etető és itató edények, a macskavécé, a fekhelyek és az egyéb eszközök fertőtlenítése

  • a macskák szőrzetét különösen a végbél körül rendszeresen ajánlott fertőtlenített kefével tisztogatni

  • a fertőzött macskákat gondosan izolálni kell a mentesektől. Ha ugyanaz a gondozójuk, akkor kézfertőtlenítés, valamint lábbeli és ruhacsere ajánlott. A fertőzöttektől ne kerüljön át semmi (levegő, eszközök, élelem stb.) a nem fertőzöttekhez

Emellett tudni kell azt is, hogy akár egyetlen fertőzött macska bevitele is elegendő ahhoz, hogy a már átvészelt állatok újra megfertőződjenek!

vissza a tartalomhoz

Dr. Csikós Károly
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

© MANCSOK

zzzzzz