|
|
|
A macskák fertőző hashártyagyulladása
A fertőző hashártyagyulladás egy olyan kórkép, amit a különböző szervekben masszív gyulladásos-elhalásos gócok (piogranulómák) képződése jellemez. Ennek következtében az érintett szervek működészavara alakul ki, amit láz, valamint gyakran a has-, illetve a mellüregben sűrű, sárga színű folyadék felhalmozódása is kísér. A folyadékgyülemmel járó "nedves formát" könnyebb diagnosztizálni és gyorsabb lezajlású, míg a ritkább "száraz forma" esetében nincs jelentős folyadék-felhalmozódás, a megbetegedés lassúbb lezajlású, akár évekig is eltarthat és nehezebb diagnosztizálni. Azonban mindkét forma mindig halálos kimenetelű. Ha macskát vásárol és biztosan el kívánja kerülni a tragédiát, akkor kizárólag a betegséget okozó vírustól mentes tenyészetből vásároljon! Ezzel kapcsolatban egy fontos figyelmeztetést olvashat ide kattintva Mind a betegség, mind pedig a koronavírussal való fertőzés világszerte gyakori, különösen ott, ahol sok macskát tartanak együtt, vagyis a tenyészetekben, a menhelyeken és a sokmacskás háztartásokban. A vírus átvitele jellemzően a fertőzött bélsár révén szájon át történik, vagyis a leggyakrabban közös macskavécé használata során következik be. A kijáró macskák ezért kevésbé veszélyeztetettek, mint a sokmacskás háztartásokban élő egyedek. A házimacska koronavírus fertőzése meglehetősen elterjedt, a macskák mintegy 20-30 %-át érintheti, de a menhelyeken és a kiállításokon gyakran szereplő macskatenyészetekben gyakrabban, akár 80-90 % valószínűséggel fordul elő. A FIP megbetegedés viszont a vírussal fertőzött macskák csupán kis részében alakul ki, leginkább 1 éves kor alatt, ritkábban az idős vagy más betegségekben szenvedő állatokban. A macskákban több állatfaj koronavírusa is megtelepedhet, de az ember és a kutya koronavírusa nem képes megbetegíteni. A macskának van saját koronavírusa is, amit a macska koronavírusának (feline coronavirus, FCoV) neveznek. Ennek jelenleg két biotípusát ismerjük, a fiatal állatokban is csupán enyhe emésztőszervi tüneteket okozó, de a legtöbb macskában tünetmentes fertőzést okozó enterális (vagyis csak a bélhámsejtekben szaporodó) koronavírus (feline enteric coronavirus, FECV) és a halálos kimenetelű FIP megbetegedés kialakítására képes FIP vírus (feline infectious peritonitis virus, FIPV). Az viszont, hogy az utóbbival fertőzött macskákban kialakul-e a FIP betegség, leginkább az állat védekező képességétől függ, emiatt jellemző a betegség a gyengébb immunrendszerű 1 évesnél fiatalabb állatokra és fordul elő olykor a legyengült, idős vagy beteg állatokban. A fent említett két biotípus (vagyis az FECV és a FIPV) hagyományos vizsgáló módszerekkel, pl. szerológiai vizsgálattal nem különíthető el egymástól A FCoV mindkét biotípusa érzékeny a háztartási fertőtlenítőszerekre. Szobahőmérsékleten 48 órán belül magától is elpusztul, de szőnyegben pl. olykor nagyon sokáig, akár 7 héten át is fertőzőképes maradhat. A macskák a hetekig-hónapokig tartó fertőzés ideje alatt üríthetik a vírust (elsősorban a nyálukkal, de a bélsarukban is megtalálható), de az a FIP betegek semmilyen váladékával sem ürül. Mai ismereteink szerint a fertőző hashártyagyulladás betegség (FIP) a macska koronavírusára adott immunválasz következménye. A legtöbb fertőzött macska nem mutat semmilyen klinikai tünetet, illetve a fiatal állatokban olykor enyhe, 1-2 napon belül magától is gyógyuló hasmenés jelentkezhet. Néhány fertőzött macskában viszont kialakul a fertőző hashártyagyulladás. A makrofágok, vagyis az immunrendszer falósejtjei veszik fel a kórokozókat, majd általában elpusztítják azokat, de ha a macska immunrendszere valamely okból rosszul működik, akkor a vírusok a makrofágok segítségével kerülnek a különböző szervekbe. Az immunrendszer észleli ezt, egyre több makrofágot termel, amelyek az immunfehérjékkel együtt körülveszik a szervezet különböző szöveteibe nagy számban eljutott vírusokat és ezáltal alakulnak ki a bevezetőben már említett piogranulómák, amelyek akadályozzák az érintett szervek működését. Az immunrendszer gyengeségét sok tényező okozhatja. A leggyakoribb ilyen tényező a fiatal életkor, amikor még éretlen az immunrendszer, ezért a legtöbb FIP megbetegedés is az 1 évesnél fiatalabb macskákban fordul elő. A másik közismert és gyakori immunrendszert károsító tipikus probléma a túlzsúfoltság. Emellett az idős kor, illetve más megbetegedés, így pl. egyidejű fertőzöttség valamely immunhiányt okozó retrovírussal (FeLV, FIV) szintén hajlamosítja a macskákat a megbetegedésre. Ahhoz tehát, hogy a FIP betegség kialakuljon, leginkább két feltétel együttes fennállása szükséges: 1. fertőzés és 2. éretlen vagy legyengült immunrendszer. Nem csak a FIP betegség kialakulását, de annak formáját is a macska immunrendszere határozza meg. A legtöbb éretlen vagy sérült immunrendszerű macska sejtes immunválasza nagyon gyenge, ezért az ő immunreakciójukra a humorális immunválasz (vagyis az ellenanyagok termelődése) a jellemző, ők a betegség súlyosabb, gyorsabb lezajlású "nedves" formáját mutatják. De vannak olyan egyedek is, amelyek sejtes immunválasza jobban működik, ezért náluk a betegség elhúzódóbb "száraz" formája alakul ki. A legtöbb esetben bizonytalan, nem specifikus tünetekkel kezdődik a megbetegedés. Étvágytalanság, láz és fogyás jelentkezhet. A folyamat később szinte az összes szervet érintheti, ennek megfelelően nagyon sokféle tünettel járhat. A fertőző hashártyagyulladásnak alapvetően két formája van: a száraz és a nedves. A nedves formát az általános tünetek mellett váladék (izzadmány) felhalmozódása jellemzi a hasüregben vagy a mellüregben. Ez, ha a mellkasban jelentkezik, nehezített légzést okoz. Ha pedig a hasüregben, akkor a has tetemes kitágulása lesz a jellemző. Ezeket viszonylag könnyű észrevenni, a folyamat ráadásul általában gyorsan zajlik. A ritkább száraz forma viszont lassabban alakul ki és nem jár folyadék-felhalmozódással. A nedves formához hasonlóan ez is nagyon sok szervet érinthet, ennek megfelelően nagyon változatos tünetekkel jelentkezhet. Gyakori, hogy tartósan fennálló, csillapíthatatlan láz jelzi csupán, de az is előfordul, hogy a kiscica csökötté válása hívja fel rá a figyelmet. Olykor a betegség jellege idővel változik, a kezdetben száraz forma később nedvesre válthat. De akár ez, akár az a klinikai forma a jelenik meg, a háttérben mindig megtalálhatóak a különböző szerveket elárasztó piogranulómák. Gyakran nagyon nehezen vagy nem állapítható meg a betegség. Nem rendelkezünk ugyanis biztos tesztekkel. A legmegbízhatóbb módon a megbetegedett szervből nyert szövettani minta vizsgálatával igazolható a FIP fennállása. A betegség kimutatására az alábbi vizsgáló eljárásokat alkalmazzuk:
Figyelmeztetés: Magyarországon sajnálatosan sok tenyészet fertőzött koronavírussal, de még ennél is sajnálatosabb, hogy sok tenyésztő egy szakszerűtlen vizsgálati eljárással, száj-tamponmintából végzett PCR vizsgálattal "minősítteti" az állományát. Az így vizsgált fertőzött egyedek nagy valószínűséggel negatív eredményt adnak, vagyis a száj nyálkahártyáról a fertőzött állatok kis töredékéből mutatható ki csupán a vírus, ezért az így nyert "mentes" minősítés gyakran egyáltalán nem fedi a valóságot. Ez az eljárás szakszerűtlen, az eredményének nincsen bizonyító ereje! Egy elterjedt tévhit miatt mégis sok tenyésztő hiszi azt, hogy az így vizsgált állománya mentes a koronavírustól és akár a legjobb szándék ellenére is fertőzött kölyköket értékesíthet. Ezek később megbetegedhetnek vagy más állatokat fertőzhetnek meg!
Ezért ha valóban egészséges, a vírustól mentes állatot kíván vásárolni, soha ne vásároljon csupán nyál PCR módszerrel vizsgált állományból. Ragaszkodjon a szerológiai vizsgálattal bizonyított mentességhez!
Egyelőre nem rendelkezünk megfelelő gyógykezeléssel. A nedves forma esetén has- vagy mellkascsapolással olykor állapotjavulás érhető el. Néhány immunszuppresszáns, vagyis az immunrendszer működését elnyomó gyógyszer szintén átmeneti javulást eredményez. Egyes vírus elleni készítmények talán meghosszabbíthatják a macska élettartamát, de a legtöbbről már bebizonyosodott, hogy hatástalanok vagy éppenséggel károsak. Ezért ha egy macska a kezelés hatására végleg meggyógyul, akkor szinte teljesen biztosra vehető, hogy téves volt a diagnózis. Ezt a betegséget ugyanis egyelőre sehol a világon nem tudják gyógyítani. A FIP tüneteit nem mutató, de koronavírussal fertőzött macskákat nem szükséges kezelni. A legfontosabb ilyenkor a hajlamosító tényezők (pl. a túlzsúfoltság) kiküszöbölése és a jó táplálás. A fertőző hashártyagyulladásnak minden esetben nagyon rossz a kórjóslata. Mivel a legjobb védekezés a megelőzés, igyekezni kell az együtt tartott állatok koronavírus-mentességét biztosítani. Ezért ha valaki új cicát visz be egy zárt állományba, előbb azt karanténozni, majd tesztelni kell a vírus elleni ellenanyagok jelenlétére. Van megelőző védőoltás a betegség ellen, de ennek használata csak azon macskák esetében javasolható, amelyek fertőzött állattal élnek együtt. Először 16 hetes kor után két védőoltásra van szükség 2-4 hetes időközzel, majd évenkénti ismétlő oltásokra. A már fertőzött macskák számára a védőoltás nem jár haszonnal. Nem okoz 100%-os védettséget és a beoltott macskák szeropozitívakká válnak, de ennek ellenére ajánlott a fertőzött állományokban vakcinázni, mert gyakorlati tapasztalat szerint a hatására jelentősen csökken a megbetegedések száma. Leginkább azon állatok vakcinázása javasolható, amelyeket olyan macskaközösségbe visznek, ahol a macskák közös macskavécét használnak. A felelősségteljes tenyésztői magatartás e betegség szempontjából az állományok mentességének fenntartását és a fertőzött állományok mentesítését jelenti. Az utóbbi célra több módszert is ismerünk. Ha a tenyészállatok lecserélhetőek, akkor az állománycsere tűnik a legcélravezetőbbnek, amikor vizsgáltan nem fertőzött állományokból lehet utánpótlást válogatni. A fertőzöttek elpusztítása felesleges és embertelen lenne, megfelelően elkülönítve tovább tarthatóak, de oda kell figyelni arra, hogy kizárjuk a vírusátvitelt. Ha a tenyészállomány genetikailag értékes, akkor a generációváltást lehet az egyik megoldás. Ennek a lényege abban áll, hogy a fertőzött anyák utódait korán (legkésőbb 5-6 hetes korban) el kell választani, majd szigorúan elkülönítve kell felnevelni. A mentességet 3 hónapos kor utáni szerológiai vizsgálattal ellenőrizzük. Leggyakrabban a 2 évesnél fiatalabb macskák fertőzik meg a kicsinyeiket, ezért az ő utódaikat eleve ajánlott kizárni. A legnehezebben végrehajtható mentesítési eljárás a szelekciós. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy egy fertőzött állományban a macskák elvileg az alábbi három fázis egyikében vannak:
Az első fázis általában rövid, de akadnak olyan macskák is, amelyeknél tartósan, akár évekig vagy élethossziglan fennáll a vírusürítés. Az 5-nél nagyobb állományokban szinte mindig előfordul egy-egy vírusürítő állat és egy fogékony egyed is, így a vírus körbejár, ezek az állományok nem szabadulnak meg a fertőzéstől. Az ötnél kisebb állományok esetében viszont ez általában csak idő kérdése a mentessé válás. Ezt használjuk ki a szelekciós mentesítésre, ami többféleképpen is történhet. Végezhetik úgy, hogy a megmaradó macskákat kisebb, jól elszeparált, 2-4 fős csoportokra osztják és 6 havonta ellenőrzik őket szerológiailag. Minél kevesebb macska marad együtt, annál gyorsabban várhatunk ettől eredményt. Amikor mind negatívvá válik, újra össze lehet az egész állományt engedni. Az eredmény biztosabb, ha a negatív vizsgálat után tovább karanténozzák a macskákat és ezt követően megismétlik a vérvizsgálatot. Emellett lehet a vér szerológiai és a bélsár PCR vizsgálattal rendszeresen szűrni a fertőzött állományt, a negatívokat karanténba helyezni, 1 hónap elteltével ismét ellenőrizni, majd beengedni a már mentesek közé. A szelekciós mentesítés akkor jár leginkább sikerrel, ha eleve kicsi az állomány (maximum 8-10 macska) és ha a tenyésztő alaposan ismerni az "ellenséget", vagyis a vírus tulajdonságait. Az alábbi szabályokat érdemes betartani:
Emellett tudni kell azt is, hogy akár egyetlen fertőzött macska bevitele is elegendő ahhoz, hogy a már átvészelt állatok újra megfertőződjenek!
Dr. Csikós Károly
© MANCSOK. Az oldal
tartalma felhasználható a forrás |
|
|||||||||||||