|
|
|
A macskák fertőző vérszegénysége (Hemobartonellózis)
A macskák fertőző vérszegénységét egy mikroszkopikus méretű, egysejtű kórokozó, a Haemobartonella felis okozza. Ez a vörösvértestek felületéhez kapcsolódik, ezért az immunrendszer, miután felismerte, elpusztítja a kórokozót és vele együtt vörösvértestet is. Mivel a kórokozó nagyszámú vörösvértestet fertőznek meg, ezért a folyamat vérszegénységhez vezet. A fertőzöttség előfordulása nem ismert, mert körülményes a kimutatása. A ma ismert vizsgáló eljárások bonyolultak és a kórokozó a fertőzött állatokban vérében nincsen folyamatosan jelen. A megbetegedés szezonalítást mutat, emellett egyes években halmozottan fordul elő, máskor pedig csak ritkán találkozunk vele. Ennek okai sem ismeretesek. Gyakrabban fordul elő kandúrokban és olyan legyengült állatokban, amelyek más betegségben is szenvednek. A Haemobartonella felis nem betegíti meg az embereket vagy a kutyákat. A hemobartonellózis terjedése még ma sem tisztázott minden részletében. Ismereteink szerint különböző vérszívó paraziták és a verekedésekből származó sérülések játsszák a legfontosabb szerepet. Újszülött cicák is megfertőződhetnek, de azt nem tudjuk, hogy ez a méhen belül vagy pedig a születés után következik-e be. A betegség kialakulását több tényező is elősegítheti. Ilyen a macska retrovírusaival (a macskaleukémia és a macska immunhiány betegségének vírusával) való egyidejű fertőzöttség, a kóborlás, a verekedés más macskákkal, valamint az ivartalanítás és a védőoltások elmaradása is. A beteg macskák lázasak és elesettek. A látható nyálkahártyáik (pl. a kötőhártya és a száj nyálkahártyája) gyakran porcelánfehérek a vérszegénység miatt, olykor sárgák a nagyfokú vörösvértest-szétesést kísérő sárgaság következtében. A beteg macskák zihálva, olykor nyitott szájjal lélegeznek. A klinikai vizsgálat során a lép és a nyirokcsomók megnagyobbodása is gyakori jel. A lassabban lezajló eseteket nagyfokú lesoványodás kísérheti. Az elhullás nem ritka. A kórokozó gyakran a tünetmentes macskák vérében is megtalálható. A jelenléte esetén a klinikai tünetek hiányában „fertőzöttségről” beszélünk. A fertőzött állatokban a betegség általában más, gyengítő tényezők hatására alakul ki. A kórokozót friss vérből készített vérkenetet megfestve, mikroszkóp segítségével mutatjuk ki. Ha a jelenléte mellett vérszegénység is fennáll, csak akkor beszélünk a fertőző vérszegénység fennállásáról. Mivel még a betegség alatt is ciklikusan jelenik meg a kórokozó a vérben, ezért néha többszöri vérvizsgálatra is szükség lehet a kimutatásához. A fertőző vérszegénységben szenvedő macskákat ajánlott a retrovírusokra is megvizsgálni. A betegséget célzott antibiotikum kezeléssel gyógyítjuk. Sajnos ez nem vezet steril gyógyuláshoz, csupán a fertőzés visszaszorulásához. Ezért a betegségből való felgyógyulás után érdemes pótolni az elmaradt védőoltásokat és igyekezni kell megszűntetni a többi fennálló hajlamosító tényezőt is. Az időben elkezdett gyógykezelés hiányában a megbetegedett macska elpusztulhat. A legtöbb esetben a szakszerű kezelés gyógyuláshoz vezet, de az átesett állatok hordozók (fertőzöttek) maradnak és újra megbetegedhetnek. A retrovírusokkal történt egyidejű fertőzés esetében a kórjóslat a kezelés ellenére is kedvezőtlen. Nincs abszolút biztos módszer a betegség megelőzésére, de nagyban csökkenti a fertőződés és a megbetegedés lehetőségét, ha nem engedik ki a macskát a lakásból, az ivartanítás, a hatékony bolha- és kullancsellenes védekezés, valamint a védőoltások rendszeres beadatása.
Dr. Csikós Károly
© MANCSOK. Az oldal tartalma felhasználható a forrás (MANCSOK, http://mancsok.hu) megjelölésével . Köszönjük! |
|
|||||||||||||