A
külső hallójárat a fülkagylótól a dobhártyáig terjedő hosszú csatorna. Ennek
gyulladásos megbetegedéseit külső hallójárat-gyulladásnak, szakkifejezéssel
otitisz externának nevezzük. Ha a középső és a belső fül is érintett, akkor
közép- vagy belsőfül-gyulladásról, vagyis otitisz médiáról vagy
internáról beszélünk.
A
hallójárat gyulladásos megbetegedései nem gyakoriak macskában. Leggyakrabban fülrühösség
okozza, az is elsősorban kölyök és fiatal állatokban, bár
idősebb macskákat is megfertőzhet. A perzsamacskák hajlamosabbnak tűnnek a
hallójárat gyulladásaira, mint a többi macska.
A
fülrühösség a leggyakoribb probléma. Ezt egy atkafaj, az Otodectes cynotis
okozza, ami az egész életét a macska hallójáratában éli le. Itt teszi le a
petéit, fejlődik ki és szaporodik is. Néha másodlagosan baktérium- vagy gombafertőzés társul hozzá.
Tekintse (és hallgassa) meg a kórokozóról készült kisfilmünket:
Ritkábban idegen test (pl. toklász), gyulladásos növedék (polip), daganat,
trauma vagy allergia okozza a hallójárat megbetegedését.
Az
egészséges felnőtt macskák meglehetősen ellenállóak a hallójárat fertőzéseivel szemben.
Ezért ha mégis külső hallójárat-gyulladást észlelünk náluk, akkor gondolni kell az
esetleges mögöttes okokra, pl. a fülrühösségre, idegen test vagy gyulladásos
polip jelenlétére a hallójáratban. Máskor az immunrendszer működését
gyengítő retrovírus (FeLV, FIV) fertőzés áll a betegség hátterében. Ezért a
megmagyarázhatatlan oktanú, nehezen gyógyuló hallójárat-gyulladások esetén ajánlott
különböző kiegészítő vér- és
röntgenvizsgálatokat is végeztetni. A cukorbetegség szintén gyakori mögöttes ok,
ezt vizelet- és vérvizsgálattal állapíthatjuk meg.
A
külső hallójárat gyulladásos megbetegedései fájdalommal járnak. A macska ezért
rázza és vakarja a fülét. A hallójárat többnyire kipirul és kellemetlen szagot áraszt. A fülrühösség általában fekete, darabos váladék képződésével jár, más
betegségeknél inkább a sárgás, kenőcsös váladék keletkezik. Az erős fülvakarás
gyakran nyílt bőrsérülések kialakulásához vezet a fülkagyló mögött, ami hamar
elfertőződik. Az is gyakori. hogy egy ér megsérül a fülben és ezért fülkagyló
vérrel telik meg (othematoma).
A
hallójárat vizsgálata során az állatorvosok több vizsgálatot is végezhetnek.
Általában mintát vesznek a
váladékból, amit mikroszkóp alatt, tárgylemezre kenve és gyakran
megfestve vizsgálnak (ez a sejttani vizsgálat vagy citológia). Ezzel
kimutatható, hogy milyen sejttípus van jelen a hallójáratban, vagyis milyen
gyulladással állunk szemben és milyen kórokozó (atka, baktérium,
gomba) okozta a megbetegedést. A hallójárat megtekintésére egy speciális eszközt, az otoszkópot
használják. Ezzel áttekintik az egész külső hallójáratot, beleértve a
dobhártyát is. Ha a hallójárat nagyon fájdalmas vagy a macska amúgy is nehezen
kezelhető, akkor ezt a vizsgálatot nyugtatásban lehet csak elvégezni.
A
következő lépés a kórokozó tenyésztése, a röntgenvizsgálat és a már említett
okokból többféle vér- és vizeletvizsgálat lehet. Azt, hogy ezek közül mikor melyik
kiegészítő vizsgálatra van szükség, a kórelőzmény, a beteg általános állapota és
a hallójárat vizsgálatának eredménye határozza meg.
A
fentiek alapján dől el az, hogy milyen kezelésre van szükség. Ha idegen test
vagy kullancs van a hallójáratban, azt nyugtatásban távolítjuk el. A gyulladásos
polipok a hallójáraton vagy a dobüreg falán át bonyolult műtéttel távolíthatóak el. Ha a háttérben
valamely hajlamosító betegség áll, akkor egyidejűleg azt is kezelni kell. Ha
ez
gyógyítható, akkor a hallójárat is eredményesebben kezelhető.
A
fülrühösség helyi (fülcseppel) és általános kezeléssel (egyes bolhásság ellen is
használt antiparazitikummal) orvosolható. A lényeg az, hogy a kezelést sokáig
kell alkalmazni, különben a petékből kikelő újabb generáció visszafertőzi a
hallójáratot. Ahol több macskát (vagy kutyát) tartanak, ott az összes egymással
érintkező állat egyidejű kezelésével lehet csak végleg megszabadulni a
kórokozótól.
Előfordulhat, hogy a kezelés kezdetben sikeresnek bizonyul, mégis visszaesés
követi. Ez az elhanyagolt, idült betegségek és a gyógyíthatatlan hajlamosító
tényezők esetében gyakori. Ilyenkor a külső hallójárat végül beszűkülhet. Ez
maga is hajlamosító ok, ami ráadásul megakadályozhatja a további sikeres
kezelést is, ezért ilyenkor műtéttel kell a szűkületet korrigálni. Leggyakrabban
a külső hallójárat oldalsó feltárását hajtjuk végre (Hinz-Zepp műtét), vagyis
felnyitjuk a külső hallójáratot annak egész hosszában és eltávolítjuk a benne
található növedékeket. Néha a teljes hallójáratot el kell távolítani, ami a
hallás elveszítésével jár az érintett oldalon.
A
fülkagyló vérömlenyét műtéttel orvosoljuk, amit a hallójárat kezelésével kötünk
össze.
A külső hallójárat tisztítása:
Finoman húzza felfelé a fülkagylót az egyik
kezével.
Cseppentsen be bőven az előírt, kimondottan
macskának gyártott fültisztító folyadékból a külső hallójáratba. Közben
végig tartsa a fülkagylót függőlegesen és várjon néhány másodpercig, amíg a
tisztítószer lecsorog. Soha ne használjon vizet a fültisztításhoz, hanem
ragaszkodjon a macskák számára gyártott készítményekhez.
A fülkagylót tartva laposan masszírozza át a
hallójáratot és a fülkagyló tövét a szabad kéz mutató és hüvelykujjával.
Ennek során szörcsögő hang jelzi, ha elegendő tisztító folyadék jutott a
hallójáratba.
Végezze el ugyanezt a másik oldalon is, ha
szükséges.
Engedje el a fület és hagyja, hogy a macska
kirázza a tisztító folyadékot és az azzal feloldott váladékot.
Mindkét oldalról törölje ki egy-egy vattacsomó
segítségével a maradékot. Ne használjon fültisztító pálcikát, mert azzal
csak betolja a váladékot a hallójárat mélyére és sérüléseket is okozhat,
amelyek a korokozók további elszaporodásának kedveznek.
Ha a tisztítás után kezeli a hallójáratot,
akkor a gyógyszer bevitele előtt hagyjon legalább egy órát a tisztítás után
a felszáradására.
A
fülcseppek használata:
Finoman húzza felfelé a fülkagylót az egyik
kezével.
Cseppentse be az előírt mennyiséget a külső
hallójáratba, majd várjon néhány másodpercig, amíg az lecsorog.
Alaposan masszírozza át a hallójáratot.
Ha szükséges, tiszta vattacsomóval tisztítsa
meg a fülkagyló belsejét.
A
megfelelően diagnosztizált és kezelt külső hallójárat-gyulladások általában jól
gyógyulnak. Ha nem derül fény a hajlamosító tényezőre vagy az nem gyógyítható,
illetve ha a hallójárat-gyulladás elhanyagolt, akkor a várható kimenet kevésbé
kedvező.