A macskaleukémia

Tartalom: Bevezető Előfordulás Tünetek Diagnózis Lefolyás Gyógykezelés Kórjóslat Megelőzés

Bevezető

A macskaleukémia a macskák egyik leggyakoribb halálos kimenetelű vírusos megbetegedése. Újabban sok helyen visszaszorulóban van, ami a védőoltás terjedésének köszönhető. Ennek ellenére még ezekben az országokban is a macskák első számú fertőző haláloka, hát még nálunk, ahol csak nagyon kevesen oltatnak ellene. Maga a "leukémia" szó fehérvérűséget, vagyis fehérvérsejt rákot jelent. Ez volt az első kórkép, amit a macskaleukémia vírussal (angol néven: feline leukemia virus, rövidítve: FeLV) kapcsolatban leírtak. Később kiderült, hogy ez a vírus sok más, szintén halálos kimenetelű megbetegedést is okozhat, de az elnevezés megmaradt.

A macskaleukémia vírus a retrovírusok családjába tartozik, amelyekre az emberi HIV (human immunodeficiency virus, vagyis az AIDS vírusa) irányította a közfigyelmet. A retrovírusok képesek beépülni a sejtek genetikai anyagába, a DNS-be. A macskaleukémia vírusnak három altípusa van és az általuk kiváltott megbetegedés a vírus típusától is függ. A retrovírusok családjába tartozik még a macska immunhiány betegségének a vírusa is (angol néven: feline immunodeficiency virus, rövidítve: FIV), amit a macska AIDS vírusának is neveznek.

Az embert egyik macska retrovírus sem betegíti meg. Ennek ellenére az újszülöttektől, a daganatos betegektől, a HIV vírussal fertőzöttektől és a szerv transzplantáción átesettektől ajánlott távoltartami a fertőzött macskákat, mert azok különféle egyéb kórokozókat üríthetnek. A többieknek csupán a szokásos személyi higiénia betartására kell odafigyelniük.

vissza a tartalomhoz

Előfordulás

A macskaleukémia vírusát leggyakrabban a kijáró vagy többedmagukkal tartott, fiatal (1-6 éves) macskák kapják el. A vírus leginkább a nyállal terjed, de ürülhet a kilélegzett levegővel, az orrváladékkal és a bélsárral is. Az együtt tartott, egymást tisztogató, együtt játszó, verekedő (ezért is gyakoribb a kandúrokban) és közös tálból etetett vagy közös macskavécét használó macskák is megfertőzhetik egymást. Ezért szokták úgy jellemezni a retrovírusokat, hogy míg a leukémia vírusával a jó viszonyban levő macskák is megfertőzhetik egymást, addig a FIV csak az egymással rosszban levő macskák között terjed, mivel ez utóbbira sokkal inkább jellemző, hogy a verekedések során adják át. Az elmondottak mellett a magzatok a méhen belül is megfertőződhetnek, ilyenkor a többségük elpusztul. Az idősebb macskák viszont valamivel kevésbé fogékonyak.

A vírus leggyakrabban a több macskát tartó háztartásokban okoz betegséget, ahol akár 30-100%-ot is elérhet a fertőzöttség, ha egy vírushordozó macska bekerül.

Magyarországon nem rendelkezünk pontos adatokkal, de az Egyesült Államokban 1990-91-ben, tehát még a védőoltások széleskörű elterjedése előtt azt találták, hogy a betegségre gyanút keltő elváltozásokat mutató macskák közül a kizárólag lakásban élők 7,5%-a, a kijárók 15,5%-a, a kizárólag kint tartottaknak pedig 20,4%-a volt kimutathatóan fertőzött a macskaleukémia vírusával. Mindegyik csoportban magasabb volt a fertőzöttség előfordulása ott, ahol több macskát tartottak együtt. Ez ráirányítja a figyelmet, hogy milyen óriási a veszély ma Magyarországon!

vissza a tartalomhoz

Tünetek

A macskaleukémia vírusa több, egymástól sok szempontból különböző kórképet is okozhat, amelyek alapvetően három formába csoportosíthatóak:     

1. Leukémia: fehérvérsejt rák.

2. Limfoszarkóma (vagy limfóma): különböző szervekben található daganat, ami a nyirokszövetből, pl. egy nyirokcsomóból indul ki. Csaknem minden szervben előfordulhat, de többnyire a nyirokcsomók, a bélcsatorna, a vesék, a máj, a gerincvelő, az agy és a csontvelő érintett. Fiatal macskában az elváltozás gyakran jelentkezik a mellkasban (mediasztinális forma).

3. Nem daganatos megbetegedések: sok, egymástól nagyon különböző formában jelentkezhet, mint láz, vérszegénység, vetélés, ínygyulladás, felső légúti betegségek, szemgyulladás, izületgyulladás és immunhiány. Az utóbbi a macskát fogékonnyá teszi a különböző fertőzésekkel szemben, amelyek gyakran halálos kimenetelűek.

vissza a tartalomhoz

Diagnózis

A vírushordozást vérvizsgálattal igazolhatjuk. Különböző tesztek léteznek, amelyek némelyike a korai fertőzések diagnosztikájára alkalmas, mások inkább a késői, már visszafordíthatatlan fertőzéseket mutatják ki.

Az ELISA teszt nagyon megbízhatóan kimutatja a vérben keringő vírust a fertőzés bármelyik szakaszában. A vírus bekerülését követően hamar pozitívvá válik. Az eredmény később újra negatív lesz, ha a macska szervezete legyőzi a fertőzést. Ez nem ritka (lásd később), ezért minden pozitív macskát ajánlott 12 hét múlva újravizsgálni. A betegség késői szakaszában az ELISA teszttel a macskák nyálából és könnyéből is kimutatható a fertőzés, de ez a vérvizsgálatnál kevésbé megbízható eljárás.

A vizsgálatot helyben végezzük, néhány vércsepp kell hozzá csupán és az eredménye akár meg is várható.

Az IFA teszt csak a betegség késői szakaszában válik pozitívvá. Ezek a macskák már csak kivételesen képesek megszabadulni a vírustól. Ezt  az állapotot perzisztens virémiának nevezzük.

vissza a tartalomhoz

A pozitív macskák sorsa

Sok tényező határozza meg egy vírusfertőzés kimenetelét. Ilyen a vírus mennyisége, a vírustörzs, az immunrendszer állapota és más betegségek egyidejű fennállása. Így a fertőzött macska sorsa nem jósolható meg előre. Négy különböző kimenetel lehetséges:

1. védettség kialakulása

Az esetek mintegy 40%-ában, különösen felnőtt és idős macskákban az immunrendszer képes a vírus teljes eliminálására a szervezetből a fertőzést követően mintegy 4-8 héttel, ami tartós védettség kialakulásával jár. A fertőzés időszakában felléphet néhány enyhe tünet, láz, étvágycsökkenés, letargia és a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása a jellemző, ami 2-10 nap után elmúlik.

2. fertőzés

Az esetek mintegy 30%-ában az immunrendszer alulmarad a küzdelemben és a macska tartósan fertőzött marad. Ekkor a macska az előző pontban leírt enyhe tüneteket mutatja kezdetben néhány napig, de aztán javul az állapota néhány hétre, hónapra, vagy akár évre is. Az ilyen macskák fele elpusztul 2-3 éven belül és csupán 15%-uk éli túl a fertőzést követő 4. évet. A védőoltás az ő esetükben nem okoz sem súlyosbodást, sem javulást.

3. látencia

Szintén csaknem 30 % valószínűséggel a macska hordozza ugyan a vírust, mégsem tudjuk ezt kimutatni. Ilyenkor ugyanis csak a csontvelőben és más sejtek DNS-ébe beépült vírusok maradnak a macskában, amelyek ellen nem képződnek ellenanyagok. A vírus átlagosan két és fél évig bújik meg, miközben a macska egészségesnek tűnik. A fertőzött sejtek viszont idővel rákosan elfajulnak. Ezekben az esetekben is kezdetben általában pozitív az ELISA teszt, az IFA viszont mindvégig negatív eredményt ad.

A látens fertőzés meglehetősen kellemetlen és kiszámíthatatlan. Néhány macska képes közben megszabadulni a fertőzött sejtektől és vírusmentessé válik. Másokban a vírus aktiválódik és újra szaporodni kezd, különösen ha stressz éri őket és a 2. lehetőségben leírt állapot, a fertőzöttség alakul ki újra, ami az állat elpusztulásához vezet. Ez különösen stresszhelyzetek (vemhesség, túlzsúfoltság, új környezet, területvita, rossz táplálás vagy más megbetegedés) után várható. Szintén fertőzöttségbe fordulhat a látencia immunszupresszív kezelések után.

A látencia jelenség ad magyarázatot arra, hogy miként betegedhet meg macskaleukémiában egy korábban negatív, izoláltan tartott macska és hogy a macskaleukémia vírus okozta limfoszarkómák egy része miért jár negatív eredményekkel a vírusra. Az is előfordulhat, hogy a látensen fertőzött, negatív anyamacska kölykei megfertőződnek az anyjuktól és rövidesen elpusztulnak.

4. immunhordozás

Néhány macskában (az esetek mintegy 1-2%-a) a vírus szaporodik ugyan a hámsejtekben, de onnan nem tud kijutni, mert a macska immunrendszere termelte ellenanyagok ezt hatékonyan megakadályozzák. Az ilyen állat teljesen egészségesnek tűnik, az IFA tesztje negatív, de az  ELISA állandóan pozitív marad. Az ilyen macskák később fertőzötté vagy látenssé válhatnak. 

vissza a tartalomhoz

Gyógykezelés

• Primer fertőzés. Ha a macska még nem beteg, jó esély van a vírustól való megszabadulásra. Ezt különböző kezelési eljárásokkal segíthetjük, de a biztos siker egyikkel sem garantálható.

• Leukémia. A leukémia néhány formája semmilyen kezelésre sem reagál, más formák kezelhetőek. Azonban a túlélés az utóbbiaknál is kevesebb, mint átlag egy év. Ezért csak kivételes esetekben érdemes gyógykezeléssel próbálkozni.

• Limfoszarkóma. Ez a daganat kezelhető, de nem gyógyítható. Általában a vírusra negatív eredményt adó macskák reagálnak jobban a kezelésre.

• Vírushordozás és másodlagos fertőzések. Megfelelő gondoskodással és az esetleg előforduló problémák azonnali kezelésével ezek a macskák évekig élhetnek. Az ilyen macskákat izoláltan kell tartani és a többi betegség ellen rendszeresen kell oltatni. Ma már sokat tehetünk az érdekükben, megfelelő kezeléssel segíthetjük őket a vírustól megszabadulni illetve a fertőzést kordában tartani, de minden esetben eredményes eljárással még nem rendelkezünk. Általában a bakteriális fertőzések kimenetele kedvezőbb, a gomba-fertőzéseké pedig nagyon kedvezőtlen.

vissza a tartalomhoz

Kórjóslat

A fertőzés kimenetelét, mint láttuk, sok tényező befolyásolhatja. A macska szervezete az esetek egy részében leküzdi a fertőzést, de a permanensen fertőzött macskák (vagyis amelyek nem tudnak megszabadulni a vírustól a primer fertőzés után) mintegy 70%-a elpusztul 3 éven belül (a legtöbb 6 hónapon belül) a fertőzöttség kimutatását követően. Az átmenetileg pozitív állatok viszont normális élettartamot érhetnek el.

vissza a tartalomhoz

Megelőzés

Habár nem jár 100% védettséggel, mégis ajánlott minden kijáró és többedmagával tartott macskát rendszeresen beoltatni macskaleukémia ellen. A védőoltás nem tartalmazza azt a burok antigént, amit kimutatnak a tesztek, ezért nem kell attól félni, hogy a beoltott macska vizsgálata pozitív eredményű lesz.

vissza a tartalomhoz