Az állattartók általában nem állatorvosok, mégis ők tehetnek a legtöbbet a macskájuk egészségének megőrzése érdekében. Ők döntik el, hogy mikor kell állatorvoshoz fordulniuk, valamint ők közreműködnek a kórisme (diagnózis) felállításában és a gyógykezelésben is. Ezért nem árt legalább részben ismerniük az állatorvosi vizsgálómódszereket annak érdekében, hogy hatékonyan segíthessék a diagnosztikai munkát. Az állatorvosi diagnosztikai vizsgálat három részből épül fel:

1. kórelőzményi adatok felvétele

2. fizikális vizsgálat

3. kiegészítő vizsgálati eljárások

A kórelőzményi adatok felvétele során a betegség tulajdonos által észlelt tüneteit és azok időbeni lezajlását igyekszik felderíteni az állatorvos.  A gyakoribb kérdésekre érdemes előre felkészülni. A fizikális (más néven érzékszervi) vizsgálat során főleg a látható, tapintható és hallható elváltozások felderítése a cél. Ebben a macska féken tartásával segíthet a tulajdonos. A kiegészítő vizsgálati eljárások segítségével a szervezet működésében (vérvizsgálat, vizeletvizsgálat, EKG vizsgálat stb.) vagy annak alakjában (röntgenvizsgálat, ultrahangvizsgálat, sejttani és szövettani vizsgálat stb.) kialakult finom eltéréseket igyekeznek kideríteni. Ebben van a legnagyobb szerepe az állatorvos és a tulajdonos szoros együttműködésének. Az előbbinek törekednie kell arra, hogy az adott esetben leginkább hasznos kiegészítő eljárásokat ajánlja a tulajdonosnak, az utóbbinak pedig el kell döntenie, hogy melyiket képes megfinanszírozni és gyakran részt kell vennie a vizsgálat végrehajtásában. Az alábbiakban ezekhez szeretnénk segítséget nyújtani.