|
|
|
A macska állatorvosi vizsgálata
A macskáknak rendszeres állatorvosi vizsgálatokra is szükségük van. Mintegy hétszer gyorsabban öregednek nálunk és sokszor sikeresen rejtik el a tulajdonos elől a betegségeket. Ezért legalább évente alapos állatorvosi vizsgálatot kell végeztetni akkor is, ha a tulajdonos semmilyen problémát nem észlel. Ezek a vizsgálatok fényt deríthetnek a rejtett problémákra, alkalmat adnak az tartási és etetési kérdések megbeszélésére és az aktuális megelőző beavatkozások (pl. parazita elleni kezelések és védőoltások) végrehajtására. Általában elegendő évente felkeresni az állatorvost, ha a macska fiatal (1-6 éves) és egészséges. A 7 évesnél idősebb és az idült betegségben szenvedő macskák esetében legalább félévente kell sort keríteni a vizsgálatra. Ez jó esélyt ad az egyre gyakoribbá váló rejtett betegségek szűrésére és a beteg állatok állapotváltozásainak követésére és ha szükséges, a kezelés megváltoztatására. Az említett rendszeres vizsgálatok mellett ajánlott otthon is figyelni a macskát, hogy előfordulnak-e nála rejtett betegségre utaló tünetek. Azt is tudni kell, hogy mikor kell azonnal állatorvoshoz fordulni vele? A 7 évesnél idősebb macskák változásaival és gyakori megbetegedéseivel pedig minden macskatartónak tisztában kell lennie annak érdekében, hogy tudja, be kell-e avatkozni? És végezetül nem árt tudatában lenni azzal, hogy miért és milyen fontosabb kiegészítő, vagyis műszeres és laboratóriumi vizsgálatokra lehet szükség az állatorvosi vizsgálat mellett.
A rejtett betegségek felismerése A macska hajlamos elrejteni a betegségét. Néha egyszerűen eldönthető, hogy beteg-e, mert nyilvánvalóak a tünetek, pl. vakarózik, tüsszög, vagy éppenséggel hasmenése van. Máskor viszont nincsenek ilyen feltűnő jelek. Ez súlyos probléma, mert a legtöbb megbetegedés időben felfedezve eredményesebben kezelhető, míg előrehaladott, késői stádiumban sokszor gyógyíthatatlanok. Ezért állandóan figyelemmel kell kísérni a macska állapotváltozásait. Ezt megnehezíti, ha az állat kijár a lakásból vagy ha több macskát tartunk. A gondos megfigyelő számára azonban még ilyenkor is vannak bizonyos árulkodó jelek, elsősorban viselkedésbeli változások, amelyek felfedik a rejtett betegséget. Az alábbiakban ezeket szeretnénk ismertetni. Megváltozott WC-használat Az egészséges macska csak a tiszta macska-WC-be ürít, méghozzá erőlködés és hangadás nélkül. Ha nem így tesz, annak testi vagy lelki okai vannak, amelyek minden esetben figyelmet igényelnek. Nagyon sok megbetegedés vezethet más helyre ürítkezéshez, hosszas időzéshez a macskaalomban vagy fájdalmas nyávogáshoz ürítkezés közben. Az ide vezető betegségek közül az alsó húgyutak (vagyis a húgyhólyag és a húgycső) megbetegedései, a különböző vesebetegségek, a cukorbetegség és az izületgyulladás a leggyakoribb. A macskának ilyenkor mielőbbi állatorvosi ellátásra van szüksége, ha pedig a húgyutak elzáródása lépett fel, akkor elengedhetetlen az azonnali sürgősségi beavatkozás. Változások az együttműködésben A macska szociális állat, ezért a legtöbb esetben élvezi az együttlétet az emberekkel és más állatokkal. Ha ezen a téren változás lép fel, akkor szintén valamilyen testi vagy lelki probléma állhat a jelenség mögött. Leggyakrabban betegség, fájdalom, félelem vagy szorongás vezet ide, ami állatorvosi beavatkozást tesz szükségessé. A fájdalom miatt agresszió is kialakulhat, pl. az izületgyulladásban szenvedő macska megharaphatja a csípőtájékát fésülő személyt. Megváltozott aktivitás Betegségre utalhat, ha csökken vagy nő a macska aktivitása. Az előző példánál maradva az idősödő macskák gyakran kapnak izületgyulladást, ami csökkent aktivitáshoz vezet. Nem azért kuporognak naphosszat, mert megöregedtek, hanem azért, mert fájdalmaik vannak. Ezért az aktivitás jelentős változásai is állatorvosi figyelmet kívánnak. Az alvási szokások megváltozása Ahhoz, hogy megkülönböztessük a kóros kedvtelenséget az egészséges macskára jellemző szunyókálástól, ismerni kell a macska szokásait. Egy egészséges felnőtt állat napi 16-18 órát alszik. A legtöbb esetben csak szunyókálnak, amikor felébredve gyorsan képesek reagálni a környezeti ingerekre, pl. arra, ha valaki besétál a szobába vagy ha a tulajdonos vacsorát készít. Ha a macska többet alszik a megszokottnál vagy nehezen ébred fel, megbetegedést kell gyanítani. A táplálkozási és a vízivási szokások megváltozása A macskák eredendően nem válogatósak és nem is válnak azzá, ha megfelelően táplálják őket. A csökkent étvágy ilyenkor megbetegedés jele. Máskor, pl. a cukorbetegség vagy a pajzsmirigy túlműködése során, az étvágy kóros növekedését tapasztalhatjuk. Betegség jele lehet az is, ha a macska naponta többször is felkeresi a táljait, áll azok felett, majd evés nélkül otthagyja őket. A vízfogyasztás megváltozása is legalább ennyire fontos jel, bár nehezebben észlelhető. A macska többet iszik a normálisnál cukorbetegség, a pajzsmirigy túlműködés, veseelégtelenség és más betegségek miatt. Ez annyira fontos jel, hogy ha több macskát tart együtt vagy a macska kijár a lakásból, akkor gyanú esetén tanácsos legalább 24 órára különzárni, hogy megmérhesse a víz- és a táplálékfogyasztást. Az egészséges macska napi vízfogyasztása nem lehet több 45 ml-nél testtömeg kilogrammonként. A tisztálkodási szokások megváltozása A macskák köztudottan kényesek a tisztaságra. Az egészséges állat szőre ezért ápolt, tiszta, fényes, szőrtelen foltoktól és szőrcsomóktól mentes. A szőrhullás, a zsíros vagy összecsomósodott szőr megbetegedésre utal. De ez a helyzet akkor is, ha a macska „csak” a szokásosnál kevesebbet vagy többet tisztálkodik. Stressz A macska akkor is stresszen eshet át, ha különben úgy gondoljuk, hogy könnyű az élete. Leggyakrabban az unalom és a hirtelen változások vezetnek a stressz kialakulásához. Ilyenkor a macska kevesebbet tisztálkodik, megváltozik a hozzáállása a többi állathoz vagy az emberekhez, kevesebbet alszik, többet járkál, esetleg bujkál, változó mértékben depresszióssá válhat és csökkenhet, vagy nőhet az étvágya is. Mindezek a jelek megbetegedésre is utalhatnak, ezért tanácsos azokat a stressz egyéb lehetséges okaival együtt kizárni. A stressz maga is megbetegedésekhez vezethet. Megelőzésül, ha valamely változás történik a családban, igyekezzünk finoman, fokozatosan szoktatni hozzá a macskát. Súlyvesztés és súlygyarapodás A testtömeg nem feltétlenül változik párhuzamosan az étvággyal. A már többször említett cukorbetegség vagy a pajzsmirigy túlműködése esetén a fokozott étvágy ellenére is fogynak az állatok. Ezért tanácsos a testtömeget rendszeresen, legalább 2 havonta mérni és feljegyezni azt. Ez különösen fontos a hosszúszőrű fajtákon, mert náluk nehezebben észlelhető a testtömeg változása. Ha csak tapintással tudjuk a tápláltságot megítélni, az akkor jó, ha az állat bordái könnyen érezhetőek, de nem emelkednek túlzottan ki. Az elhízás önmagában is veszélyezteti az állat egészségét, növeli a cukorbetegségre, az izületgyulladásra és más betegségekre való hajlamot. Vagyis ha jelentősen csökken vagy nő a macska testsúlya, az egyaránt indok az állatorvos felkeresésére. Változások a hangadásban A túlzott, gyakori nyávogás az idős állatokra jellemző és gyakran utal betegségre. Kiválthatja fájdalom és nyugtalanság is. Rossz szájszag A macskák gyakran szenvednek fog- és ínybetegségekben. Vizsgálatok szerint már 3 éves korban a macskák 70 %-ánál jelentkeznek ezek a problémák. Mivel a száj- és a fogászati rendellenességek általában rejtve alakulnak ki, ezért ajánlott félévente, de legalább évente ellenőriztetni a macskát állatorvossal. Így időben megkezdhető az észlelt betegségek kezelése. A fogászati és szájrendellenességek egyik első jele a rossz lehelet. Ennek megelőzésére rendszeres szájápolás ajánlott, de kapható olyan gyógytáp is, ami ennek a problémának a kezelését segíti elő. Mikor kell állatorvoshoz fordulni? A betegségek első tünetei gyakran jelentéktelenek, de figyelni kell rájuk, mert a korai felismerés teszi lehetővé az eredményes gyógykezelést. Gyakran egyáltalán nem könnyű annak eldöntése, hogy mikor kell szakember segítségét figyelembe venni. Az alábbiakkal ebben szeretnénk segíteni. A felsorolás nem teljes, de mégis úgy gondoljuk, hogy hasznos segítség lehet. Feltétlenül állatorvoshoz kell fordulni, ha a macska
A vérvizsgálat kiegészítő laboratóriumi eljárások összessége, amelyekkel különböző betegségeket, állapotokat diagnosztizálhatunk, illetve nyomon követhetünk bizonyos állapotváltozásokat. Leggyakrabban a beteg állatokon diagnosztikai célból és a gyógykezelés hatékonyságának ellenőrzése végett, az egészséges állatokon pedig szűrővizsgálat és műtét előtti állapotfelmérés céljából végezzük. Többféle vérvizsgálat is létezik. Beteg állatokon diagnosztikai célból általában vizeletvizsgálattal együtt végeztetünk vérkép és a vérkémiai vizsgálatot, emellett fontosak a hormon- és az immunológiai vérvizsgálatok is. Fontos tudni, hogy egyes gyógyszerek több véreredményt is befolyásolhatnak és az etetés is hatással lehet bizonyos leletekre. Ezért reggel, etetés előtt tanácsos a vért venni és ezzel egyidejűleg tisztázni kell az esetleges kezeléseket. A vérvizsgálatok eredményét nagyszámú, egészséges állat átlagához, az ún. normálértékhez hasonlítjuk. A lelet a vérvételkori állapotot tükrözi és önmagában csak ritkán vezet diagnózishoz, ezért a vérvizsgálat eredményét csak az aktuális klinikai és más kiegészítő vizsgálatok eredményeinek figyelembevételével értékelhetjük. Ez, természetesen, nem jelenti azt, hogy a vérvizsgálat nem hasznos, sőt, hiányában gyakran lehetetlen a diagnózis felállítása. De nem is csodaszer, ezért az értékeléséhez nagy körültekintés és szakismeret szükséges, különben használhatatlan vagy akár félre is vezethet. Az alábbiakban - tájékoztatás céljából - röviden ismertetünk néhány gyakrabban vizsgált vérparamétert. A vérkép A vér különböző vérsejteket tartalmaz, amelyek mennyisége és egymáshoz való aránya fontos diagnosztikai jel. A főbb vérsejttípusok a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék. A vörösvértestek magtalan vérsejtek, amelyek az oxigént szállítják a tüdőből a különböző szövetekbe. Azért nem hívjuk vérsejtnek őket, mert az érés során elveszítik a sejtmagjukat. A csontvelőben termelődnek, ami a csontok puha, középső része. A vörösvértestek macskában mintegy 60-70 napig élnek (míg kutyában 120 napot) és ha elpusztulnak, akkor a lép és a máj távolítja el őket. Ha a számuk csökken, akkor vérszegénységről (anémia) beszélünk. Ez akkor következik be, ha a kevesebb termelődik belőlük a csontvelőben, ha a szokásosnál rövidebb ideig élnek, mert valami a pusztulásukat okozza (hemolizis), illetve ha vérzés miatt veszít sok vörösvértestet a szervezet. Ha a vörösvértestek száma nő, azt policitémiának hívjuk, ami leggyakrabban a vér koncentrálódásának a jele. Ez utóbbi a szervezet kiszáradása, olykor szívbetegségek miatt következik be. A fehérvérsejtek az immunrendszer részeként reagálnak a fertőzésekre. A granulociták, a limfociták és a monociták különböző fehérvérsejt típusok. A granulociták a bennük található szemcsék festödése alapján lehetnek neutrofilek, eozinofilek vagy bazofilek. A limfocitákat a szervezet nyirokcsomói termelik. A többi fehérvérsejt a vörösvértestekkel és a vérlemezkékkel együtt a csontvelőben termelődik. Macskában a legtöbb keringő fehérvérsejt neutrofil granulocita, amelyek a fertőzések ellen küzdenek. Csökken a számuk (limfopénia) a vérben a csontvelő megbetegedése, egyes vírusos betegségek és kemoterápiás kezelés esetén. Nő a számuk (limfocitózis) a fertőző és a gyulladásos betegségekben, illetve a szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek hatására. A limfociták is a fertőzések elleni küzdelemben vesznek részt. Ellenanyagokat termelve igyekeznek elpusztítani a macska szervezetébe behatolt kórokozókat. Nő a számuk (limfocitózis), vagyis több kering belőlük a vérpályában a fertőzések során és csökken a számuk (limfopénia) súlyos stressz, egyes hasmenéses megbetegedések, illetve szteroid-kezelés hatására. A monociták száma idülten lezajló fertőzések során emelkedik (monocitózis). Az eozinofil és a bazofil granulociták mennyisége pedig allergiás és parazitás (bélférgesség, bolhásság stb.) megbetegedések esetén nő (eozinofilia, bazofilia). A csontvelőben termelődő vérlemezkék a véralvadásban játszanak fontos szerepet. Csupán néhány hetet élnek, ezért a termelődésük folyamatos. Csökken a számuk (trombocitopénia) csontvelő károsodás esetén és ha felgyorsul a pusztulásuk. Ez utóbbi leggyakrabban immun eredetű vagy az ún. disszeminált intravazális koaguláció (DIC) kórkép során. Az immun eredetű trombocitopénia akkor alakul ki, ha a macska saját immunrendszere pusztítja el a vérlemezkéket. A DIC pedig egy összetett folyamat, amikor testszerte véralvadékok keletkeznek és ez vezet a vérlemezkék gyors felhasználódásához. A trombocitopéniás macskák vérzékenyek, a bőrükben könnyen alakulnak ki bevérzések és vér jelenhet meg a vizeletükben vagy a bélsarukban. A hematokrit az alakos elemek (vagyis a vérsejtek, elsősorban a legnagyobb volument adó vörösvértestek) és a teljes vér arányát mutatja meg. Ez egészséges macskákban 24-45 % között van, vagyis a hematokrit normálértéke 0.24-0.45. Ez az érték vérszegénységben alacsonyabb, a szervezet kiszáradása esetén (dehidráció) pedig magasabb a normálisnál. A teljes vérkép meghatározásához a vér vörösvérfesték (hemoglobin) tartalmát is vizsgáljuk. A vörösvérfesték a vörösvértesteket kitöltő és az oxigén-szállítását végző fehérje. A vérkémia A vérkémiai vizsgálatok segítségével bepillantást nyerhetünk a belső szervek és a szervezet működésébe. Fontos információt kapunk a májról és a vesékről, a vércukorról és az elektrolit egyensúlyról is. Az alkalikus foszfatáz (ALP vagy AP) enzim sokfelé megtalálható a szervezetben. Nő a vérszintje májbetegségek esetén, valamint csontkárosodás következtében és a csontnövekedés időszakában is. Emellett néha magasabb értéket kaphatunk Cushing betegség és szteroid-kezelés során is. Az alanin aminotranszferáz (ALT) enzimet a májsejtek termelik. A máj megbetegedései során a sérült májsejtekből nagy mennyiségben szabadulhat ki. Növekedése tehát májspecifikus, de nem utal a megbetegedés okára és jellegére. A glutamil transzferáz (GGT) májenzim mennyisége csak bizonyos májbetegségek, mint pl. a kolangiohepatitis miatt magasabb a macska vérében, de máskor, mint a máj elzsírosodása (lipidózisa, vagyis a zsírmáj) esetén általában a normális szinten marad. A bilirubint a máj termeli a vörösvérfesték lebontása során. Tovább bomlik a szervezetben, majd a vizelettel és a bélsárral ürül. Nő a mennyisége a vérben egyes májbetegségek, az epehólyag és az epeutak megbetegedése vagy fokozott vörösvértest szétesés (hemolízis) miatt. Ilyenkor a pigmentálatlan nyálkahártyák és a szőrtelen bőr sárgásan elszíneződhet, amit sárgaságnak (ikterusznak) nevezünk. Az epesavakat a máj termeli és a zsírlebontásban játszanak szerepet. Az epesav vizsgálatot a máj működésének és vérellátásának vizsgálatára használjuk. Azok a macskák, amelyek májának rendellenes a vérellátása (mert pl. prortoszisztémás sönt áll fenn) azoknak abnormális az epesav szintjük. Az epesav tesztet két vérvétellel végezzük. Az elsőt éhgyomorra, a másodikat pedig két órával az etetés után. A koleszterin a zsírok bomlásterméke. Macskában ritkábban nő meg a vérmennyisége, mint kutyában, de előfordul a pajzsmirigy túlműködése, máj- és fehérjevesztéses veseelváltozások, valamint Cushing- és cukorbetegség során. A magas koleszterinszint - szemben az emberrel - nem hajlamosítja a macskákat érmegbetegedésekre. A karbamid a fehérjék bomlásteméke, ami a májban termelődik és a veséken át távozik a szervezetből. Ezért alacsony a szintje egyes májbetegségek során és a normálisnál magasabb a veseműködés zavara esetén. Ez utóbbit húgyvérűségnek is nevezzük. A vesék nagy tartalékkapacitással rendelkeznek, így ahhoz, hogy húgyvérűség alakuljon ki, a veseszövet 75 %-a kell megbetegedjen. Hírtelen emelkedik a karbamid szintje a vérben a húgyutak elzáródása során is. A szervezet kiszáradása (dehidráció), sokk és a súlyos szívbetegségek következtében is nőhet a karbamid értéke, mert ilyenkor a vesék nem jutnak megfelelő mennyiségű vérhez és képtelenek a feladatukat ellátni. A kreatinin is bomlástermék, ami az izomszövetből származik és a veséken át a vizelettel ürül a szervezetből. Nő a vérszintje vesebetegség és dehidráció következtében. Azok a macskák, amelyek karbamidja és kreatininja is magas, biztosan vesebetegségben szenvednek. A kreatinin kináz (CK) enzim a széteső izomsejtekből kerül a vérpályába. Izomsérülés esetében nő a vérszintje. A vércukor (glükóz) tartós megemelkedése cukorbetegségre utal. Macskában gyakran kapunk a normálisnál magasabb értéket a vizsgálat és a vérvétel okozta stressz miatt is. Ezért minden esetben, amikor magas vércukor szintet mérünk, más eljárással is, pl. vizeletvizsgálattal ajánlott ellenőrizni, hogy tartós vagy pillanatnyi vércukor-emelkedéssel állunk-e szemben. Ha a cukor tartósan magasabb a normálisnál, akkor ugyanis megjelenik a vizeletben. A normálisnál alacsonyabb vércukorszint ritkábban fordul elő és lehet hasnyálmirigyrák vagy baktériumok okozta vérmérgezés (szepszis) tünete. Előfordulhat inzulin túladagolás következtében vagy azért, mert a vörösvértestek felhasználják a cukrot a vérvétel utáni állás során. Az alacsony vércukorszintet minden esetben komolyan kell venni, mert depressziót, rángógörcsöket, kómát és akár elhullást is okozhat. Az amiláz enzimet a hasnyálmirigy és a bélcsatorna termeli. A cukor lebontásában játszik szerepet. Nőhet a mennyisége a vérben hasnyálmirigy-gyulladás vagy daganat miatt, de korántsem mindig. Emellett okozhatja a magasabb értéket bélbetegség is, ezért macskában nem tekinthetjük igazán megbízható diagnosztikai jelnek. A lipáz valamivel szelektívebb hasnyálmirigy enzim, de macskában ennek is viszonylag csekély a diagnosztikai értéke. De nőhet hasnyálmirigy-gyulladás vagy daganat során. Az összfehérje (totál protein, TP) a vérben található albumin és a nagyobb méretű globulinok összessége. Mennyisége a hidratáltság egyik indikátora, mert a szervezet kiszáradása esetén magasabb. Nő akkor is, ha az immunrendszer sok ellenanyagot (globulint) termel. Alacsony az összfehérje, ha kevesebb a vérben az albumin (lásd alul) vagy ha az immunrendszer megbetegedett és nem képes a szokásos ellenanyag(globulin)-termelésre. Az albumin egy kicsi vérfehérje, ami a májban termelődik. Alapvetően fontos a jelenléte a vérben a folyadék keringésben tartása érdekében. Ha csökken a mennyisége, akkor folyadék lép ki a szövetekbe (ödéma) és a testüregekbe (has-, illetve mellvízkór). Ez akkor fordul elő, ha a máj beteg és nem képes elegendő albumin előállítására vagy ha nő a veszteség a megbetegedett bélfalon át a bélsárral vagy a vesén át a vizelettel. Az albumin növekedésének egyetlen ismert oka a dehidráció. A globulin a másik, nagyobb méretű vérfehérje
típus, ami ellenanyagként szolgál. Megszaporodása idült fertőzéseket és bizonyos
betegségeket jelez. A foszfor (P) is a csontból származik és a pajzsmirigy szabályozza. Nő a szintje az idült vesebetegségek során, de a karbamidhoz és a kreatininhez hasonlóan csak akkor, ha a veseszövet több mint 75%-a károsodott. A kálium (K) egy elektrolit, amiből hányással, hasmenéssel és fokozott mértékű vizeletürítés során a vizelettel is sokat veszíthet a szervezet. Étvágytalanság miatt is lehet alacsony. Ilyenkor levertség, izomgyengeség és izomfájdalom jelentkezhet. Veseelégtelenség, fagyásgátló okozta mérgezés, húgycsőelzáródás és a húgyhólyag repedése miatt nőhet a kálium szintje a vérben, ami szívmegálláshoz vezethet. A nátrium (Na) egy másik elektrolit, amiből sokat veszít a macska hányás, hasmenés és vesebetegségek során. Ezen kívül a hidratáltság egyik indikátora, mert nőhet a koncentrációja a kiszáradás miatt. A klór (Cl) is egy elektrolit, aminek szintje gyakran csökken hányás okozta gyomorsav veszteség miatt. Ha magas, az a szervezet kiszáradását jelzi. Hormonvizsgálatok A macskák esetében leggyakrabban pajzsmirigy-hormon (T4 vagy TT4) vizsgálatot végeztetünk. Ha ebből a normálisnál több van a vérben, az a magas vérnyomással, szívizombetegséggel és testtömeg vesztéssel járó pajzsmirigy túlműködés (hipertireózis) jele. Immunológiai vizsgálatok Ezeket az egyes kórokozókkal történt fertőzések, illetve az ellenük való áthangolódás kimutatására használjuk. Vagy magát a kórokozót, vagy pedig az ellene termelődött ellenanyagokat érzékelik. Leggyakrabban a macskák retrovírusaival való fertőzöttség kimutatása céljából, illetve az állatútlevél előkészítése során végzünk ilyen vizsgálatot, ha a veszettség elleni védőoltás beadása után az ellenanyagok vértiterét (vérkoncentrációját) kell ellenőrizni. A vizeletvizsgálat az egyik leghasznosabb és leggyakrabban igénybe vett kiegészítő laboratóriumi diagnosztikai eljárás. A segítségével több szervrendszer működéséről is képet kaphatunk. Tekintettel arra, hogy több olyan gyakori, sürgősségi beavatkozást igénylő megbetegedés is van, amelyek csak ezzel a módszerrel diagnosztizálhatóak, ezért az azonnali vizeletvizsgálat elvégzésére minden macskával foglalkozó állatorvosi rendelőnek fel kell készülnie. A mintavétel A vizsgálat céljából vizeletet mintához többféleképpen is juthatunk. A legegyszerűbb módszer egy nem nedvszívó, kémiailag semleges alomanyagot használni a tiszta macskavécében, amiből keletkezése után lehetőleg azonnal össze kell gyűjteni a vizeletet és mielőbb el kell juttatni a vizsgálat helyére. Ilyen alomanyag a kimondottan erre a célra forgalmazott Katkor, de használható tisztára mosott akváriumi kavics is. A vizeletet a doboz egyik sarkába csorgatva pipettával vagy fecskendővel lehet kiszívni és tisztára mosott gyógyszeres üvegcsében, kémcsőben vagy magában az összegyűjtésre használt fecskendőben szállítható. Ha valamiért tárolni kell, akkor tegye hűtőgépbe, de minden késlekedés a minta károsodásához vezethet. Ha nem oldható meg otthon a vizeletminta összegyűjtése vagy annak azonnali eljuttatása a rendelőbe, akkor ajánlott a macskát ivóvízzel ketrecbe, szállító ládába zárni egy-két órára, majd így vinni el a megbeszélt időpontban az állatorvoshoz. Ott több lehetőség is van a mintavételre. Ez mindkét nem esetében történhet katéter bevezetése a húgyhólyagba vagy, még inkább, a hasfalon át injekciós tűvel való lecsapolás (cisztocentezis) formájában. Ez utóbbi ijesztően hangzik ugyan, de valójában egyszerű, gyors és meglehetősen veszélytelen (a katéterezésnél kisebb kockázattal járó) módja a mintavételnek, emellett bakteriológiai vizsgálatra is alkalmas vizeletmintához jutunk általa. A vizeletvizsgálat Maga a vizeletvizsgálat több részvizsgálatból áll. A megtekintéses (fizikális) vizsgálat mellett ellenőrizzük a vizelet kémhatását (pH), fajsúlyát, vizsgáljuk a vér vagy a vérfesték, a fehérje, a cukor, a bilirubin és a ketonanyagok jelenlétét és mennyiségét, valamint a vizelet lecentrifugálása után mikroszkóppal vizsgáljuk annak üledékét, amit speciális festékkel kezelünk, hogy jól láthatóvá váljanak a benne található sejtek, baktériumok, kristályok és vizeletcilinderek. Ha szükséges, bakteriológiai és antibiotikum rezisztencia vizsgálat is végezhető a hasfalon át történt lecsapolással nyert mintából. A vizelet fajsúlya alapvetően annak szilárdanyag tartalmának a függvénye. Ez az érték azt mutatja meg, hogy mennyire koncentrált vizeletet termelnek a vesék. Ez a képességük sok betegség következtében csökken, leggyakrabban az idős macskákra jellemző veseelégtelenség és a cukorbetegség miatt. A túl magas vizeletkoncentráció is lehet megbetegedés jele. A vizelet kémhatása (pH-ja) lehet túl savas, túl lúgos vagy pedig az egészséges macskára jellemző, vagyis normális. Ha ez utóbbitól eltérő kémhatást tapasztalunk, az különböző problémákra irányítja rá a figyelmet, mint metabolikus (anyagcsere) megbetegedésekre vagy kristály-, illetve kőképződésre a vizeletben. Az egészséges macska vizeletében nincsen fehérje. Ha van, akkor általában vesebetegség vagy húgyúti gyulladás következtében kerül bele. A vesebetegségek korai kimutatására is alkalmas különleges eljárás a vizeletben nagyon kis mennyiségben jelenlevő fehérje, vagyis a mikroalbuminúria kimutatása. Ez nem része a rutin vizeletvizsgálatnak, speciális vizsgálati eljárást igényel. Cukor (glükóz) szintén nincsen az egészséges macskák vizeletében. Oda csak akkor kerül, ha a macska cukorbetegségben szenved és ezért a vércukor szintje eléri azt a küszöbértéket, ami felett bejut a vesék szűrletébe. Súlyos cukorbetegség esetében a ketonanyagok is megjelennek a vizeletben (ketoacidózis). A bilirubin jelenléte is abnormális lelet, mert csak akkor kerül a macska vizeletébe, ha megbetegedik a máj vagy akadályozott az epe ürülése, illetve ha a vörösvértestek hírtelen, tömeges mértékben esnek szét. A sejtek különböző okokból jelenhetnek meg a vizeletben. Valamennyi az egészséges vizeletben is megtalálható. Általában a fehérvérsejtek növekvő mennyisége a húgyúti fertőzésre utal. A vörösvértestek mennyiségének a megnövekedése leggyakrabban a gyulladásos, illetve a kristály- vagy kőképződéssel járó megbetegedések jele. A sok hámsejt többnyire szintén gyulladásos megbetegedésre utal. A baktériumok a húgyutak, leggyakrabban a vesék fertőzései következtében kerülnek a vizeletbe. A kimutatásuk bakteriológiai vizsgálattal történik, ami nem része a rutin vizeletvizsgálatnak. Egyes kristályok kis mennyiségben normálisan is jelen lehetnek a vizeletben, de nagy mennyiségben - akárcsak a húgykövek - fájdalommal és gyulladással, súlyos esetben a húgyutak elzáródásával járnak. A vizeletcilinderek többfélék is lehetnek és általában vesebetegségre utalnak. A bélsárvizsgálat fontos kiegészítő laboratóriumi vizsgálati eljárás. Sokan talán idegenkedve hallják a „bélsár” szót ebben az összetételben, hiszen embereknél „székletet” vizsgálnak, de az állatorvosi terminológiában ez a helyes megnevezés. A bélsárvizsgálat segítségével leggyakrabban parazitás, ritkábban egyéb megbetegedések, fertőzöttségek diagnosztizálhatóak. A macskák kifejlett bélférgei, mint az orsóférgek vagy a kampósférgek általában nem ürülnek a bélsárral a külvilágra, ezért nehezen diagnosztizálhatóak. Azonban mikroszkopikus méretű petéik időszakosan bár, de mégis gyakran ürülnek. Ez ad lehetőséget a fonalférgekkel való fertőzöttség diagnosztizálására. Az egysejtű paraziták, mint a kokcidiumok vagy a Giardia szintén a bélsárral kerülnek a fertőzött állatok bélcsatornájából a külvilágra. Ezek kimutatására a teljes bélsár egyszerű mikroszkópos vizsgálatával viszonylag kicsi az esély, ezért előbb ún. dúsítást végzünk. A leggyakoribb az ún. felszíndúsítás. Ennek során a bélsármintát egy speciális, magas fajsúlyú folyadékban oszlatjuk el, amit lecentrifugálva a parazita peték és egysejtű paraziták felemelkednek. Az így koncentrált felülúszó réteget vizsgálva könnyebben rájuk találunk. A felszíndúsítás mellett más parazitológiai vizsgáló módszerek is rendelkezésre állnak, mint a galandféreg petéket koncentráló ülepítéses dúsítás vagy a lárvavizsgáló eljárások a tüdőférgesség kimutatása céljából. Ezekre azért van szükség, mert sok galandféreg petéje nehezebb a víznél, így a felszíndúsítással nem mutathatóak ki. A tüdőférgesség esetén pedig a parazitapetéket vagy lárvákat felköhögik, majd lenyelik a macskák, így a lárvák a bélsár speciális vizsgálatával kimutathatóak. Az elmondottak mellett ritkábban más vizsgálatokat is végeztetünk a macskák bélsarából. Ezek közül a bakteriológiai (pl. szalmonellózis kimutatására) és az emésztéses (exokrin hasnyálmirigy elégtelenség kimutatása irányuló) vizsgálatok a leggyakoribbak. A vizsgálatokra csak a friss bélsárminták alkalmasak.
Dr. Csikós Károly
© MANCSOK. Az oldal tartalma felhasználható a forrás (MANCSOK, http://mancsok.hu) megjelölésével . Köszönjük! |
|
|||||||||||||